Karácsonyi igehirdetés
Jézus mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34–35)
Szeretettel köszöntöm az ünneplő Gyülekezetet és mindazokat, akik a televíziós közvetítésen keresztül kapcsolódnak be istentiszteletünkbe, közöttük azokat a testvéreinket, akik betegség vagy más ok miatt talán hónapok vagy évek óta nem tudtak eljutni a számukra kedves templomba.
Örülünk, hogy a műholdas közvetítés segítségével együtt lehetünk a határon túli magyar testvéreinkkel, így a székelyföldi sepsiszentgyörgyi testvérgyülekezetünk tagjaival is.
A Szentírásból felolvasott néhány mondatból hiányzik a megszokott, karácsonyi ünnepen joggal el is várható betlehemi idill, a Gyermek születésének szívet melengető leírása.
Karácsony második napján kezd alábbhagyni az ünnep lüktetése, varázsa, szépsége. Józanítóan hat ránk, hogy holnap hétfő lesz, sokak számára munkanap. Van-e valami igazi érték, el nem múló ajándék, amit kaptunk az 1900-as évek utolsó karácsonyán? Változott-e bármi is életünkben az idei vagy az előző karácsonyokon?
Mai igénkben a felnőtt Jézus szavait idéztük, mely a lényegről, az igazi tartalomról, a maradandó ajándékról szól: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást!”
Kérdezhetné valaki, hogy mi ebben az új? Hiszen Jézus előtt és után is sokan tanítottak a szeretetről. Miért pont Jézusra kellene hallgatnunk?
Sőt, sokan úgy gondolják, hogy senkinek se volt igaza a történelemben, aki a szeretetet hirdette, hiszen emberi fajunk múltja és jelene rácáfol a szép eszmére. Az elmúlt esztendő is háborúival, iszonyatos bombázásaival. Gondoljunk arra, hogy karácsonyunk idején is szétbombáznak egy népet, várost.
Mégis azt kell mondanunk, hogy az emberi nem minden esendősége és gonoszsága ellenére is érzi, sejti, hogy szeretet nélkül nem tud élni. A legtöbb ember szíve mélyén tudja, hogy szeretet nélkül nem élet az élet, nem ember az ember. Szeretet nélkül elhordozhatatlan teher a múlt, a jelen, és a jövő várása is.
Az iskolában nekünk azt tanították, hogy az embert a munka tette emberré. Ez így nem igaz. Tudjuk, hogy mennyi energiát, munkát fektetett és fektet az ember értelmetlen, sőt haszontalan, életellenes ügyekbe, dolgokba. Az embert igazán csak a szeretet teszi, teheti EMBERRÉ. Ha átéli, hogy tud szeretet adni és tud szeretet elfogadni.
A szeretet nem a hideg anyag produktuma, következménye. A szeretet szellemi, lelki eredetű és természetű ajándék. Ez azt is jelenti, hogy nem az anyagban, pénzben, fizikai körülményekben találom meg a szeretetet, vagyis az élet értelmét. A szeretetnek forrása van! Hányszor megállapították bölcs eleink, hogy vissza kell térni a forráshoz, „csak tiszta forrásból” merítsünk.
A karácsony titka, ereje nem a fogyasztói társadalom álcsillogása, mert a fogyasztói társadalom mai mechanizmusa szerint elfogyasztja saját magát. Bizonyos cinikus erők ezt mozgatják is. A karácsony ajándéka az élő, teremtő és megváltó Isten.
Kedves Testvérem, szükséged van erre az erőforrásra, amely nem apad el, nem csal meg! Kérlek, ne legyintsél, hogy már megint csak papolnak, szövegelnek!
A szocializmusnak nevezett korszakban sokan tudtuk, hogy a legszebb eszmék is kudarcra ítéltetnek, ha kihagyják belőle Istent, a törvényt, az erkölcsöt. Földi paradicsomot akartak létrehozni Isten nélkül. Isten nélkül a paradicsom: pokol. De az ún. kapitalizmus is pokollá válik Isten, törvény és erkölcs nélkül.
Hányan élnek úgy, hogy már lényegében elvesztették korábbi álmaikat, vágyaikat. Teszik a dolgukat, telnek az évek, és ott belül valami nagy-nagy hiányt éreznek.
Jézus azt tanította követőinek, hogy szeressék egymást. De azt is elmondta, hogy hogyan. Elérzékenyült percekben el szokták dalolgatni a slágert: „Szeressük egymást, gyerekek...” És aztán, talán néhány perc múlva, kijózanít a tapasztalat.
Hogyan olvastuk? „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást:” – figyeljünk a folytatásra – „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
Mi ebben az új? „Ahogyan én szerettelek titeket.” Jézus előbb adott, bemutatta a hétköznapokban, a gyakorlatban ezt a programot.
Hogyan szerette Jézus az övéit és a világot? Határtalanul, személyválogatás nélkül és halálosan.
Az Isten jóságától, irgalmától megérintett, újjáteremtett ember képessé lesz arra buktatók és kudarcok közben is, hogy igazán szeressen. A keresztyénség nem egy tökéletes, hibátlan életforma, nem „sikerágazat”. Sőt, nagyon is sok esendőség, kudarc, fájdalom és – mondjuk ki őszintén –, bűn is kíséri életünket. A keresztyénség ott kezdődik, amikor már Isten közegében, közelségében fáj a bűnöm, szeretetlenségem, és változni, változtatni akarok.
Mit tegyünk, hogy maradandó ajándékot vihessünk haza, akárcsak erről az alkalomról is? Hallgassunk az igére, az igazságra, Jézus józanító és új életet adó szavára: szeretet nélkül semmik vagyunk, de Isten szeretetével élve újra méltók lehetünk az ember névre. Ne csak néhány napos álmodozás, illúzió legyen a karácsony, hanem próbáljuk meg követni Jézust a hétköznapokban! Álljunk rá igazán szavára, ígéreteire! Ahogyan a beteg, fáradt testnek újra és újra kezelésre van szüksége, úgy kell a lelkünket, belső emberünket is folyamatosan karbantartatni, gyógyítani, rehabilitálni.
A betlehemi pásztorok az égi szózat hatására mondották: „Menjünk el egészen Betlehemig”.
Kedves Testvérem, hadd kérdezzem meg, meddig jutottál el? Ha engedte a pénzed, eljuthattál a több ezer négyzetméteres bevásárló centrumokba, vagy templomban, televízióban hallgattál éjféli misét, karácsonyi történeteket, vagy CD-ről élvezhetted a legeslegújabb karácsonyi válogatásokat, de hadd kérdezzem meg: eljutottál-e egészen Betlehemig, a FORRÁSIG, az élő Istenhez, aki számodra is megszületett, ott akkor a világ egyik legeldugottabb, legszegényebb szegletében és helyzetében? Isten ma meg akar ajándékozni azzal, ami nélkül nem szabad és nem lehet élni: az igazi, valóságos, isteni szeretettel, bűnbocsánattal, egy új minőségű élet jó hírével.
Lehetsz aktív, dolgozó „pásztor”, aki talán csak nagy ünnepen jut el templomba, mert „arra sosincs idő”. Lehetsz értelmiségi, mint a napkeleti bölcs, aki nagyon hosszú utat tett meg, mire rátalált a Megváltóra. Ebből a szempontból mindegy, ki vagy, hol élsz, tudsz-e hinni vagy sem.
Isten érted is eljött! Van számodra is igazi, maradandó, örök Ünnep. Isten és ember ünnepe, találkozása!
Hogyan szeretett Jézus? János evangéliumában olvashatjuk azt is, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta…”. Tehát Isten mindenkit megelőzően adott, ajándékozott.
Hogyan is szeretett minket az Isten? Határtalanul, személyválogatás nélkül és halálosan!
Határtalanul
Mondhatnánk: mérték, méricskélés nélkül, „mértéktelenül”, mérhetetlenül. Felolvasott igénk előzménye az, hogy Jézus áldozati halála előtt, megmossa tanítványai lábát. Képzeljük el a korabeli szituációt! Az ókori keleten az érkező vendégnek a rabszolga utasítás nélkül, azonnal megmosta az utazás közben beporosodott lábát. Jézus tanítványaival megérkezik a pászkavacsora, az utolsó vacsora helyszínére. A bérelt házban, szolga nem lévén, valaki a tanítványok közül kellett volna, hogy felvállalja ezt a feladatot, mondhatnánk piszkos munkát. Talán a legfiatalabb. Esetleg János, aki később olyan plasztikusan leírta a jelenetet. Jézus a lábmosásból nem szakrálisan megismétlendő rítust akart. Példát adott: „Ahogyan én tettem veletek, ti is úgy cselekedjetek egymással.” Ezzel a hétköznapi valóságba helyezte a szeretet megélését. Ha karácsony ünnepén valóban elfogadom az Isten ajándékát, akkor késszé leszek embertársaimat, a világot, környezetemet feltételek nélkül szeretni.
Személyválogatás nélkül
Jézus nem válogatott a lábak, illetve a személyek között. Még árulójának, Júdásnak is megmosta lábát. Azokat a lábakat, melyek nem sokkal később Mestere elárulásához vitték el. Ha végiggondoljuk, hogy mit jelent ez a keresztyénség gyakorlatában, könnyen elakadunk, talán megbotránkozunk.
Úgy gondolom, sokan küszködnek ezzel a kérdéssel: Hogyan szeressem azokat, akik nem szeretnek engem, akiket nehéz elfogadni, szeretni, sőt egyenesen kárt okoznak nekem, másoknak vagy az egyháznak?
Fontos tudni, hogy az Istentől kapott szeretet elsősorban nem érzés, érzelem, és főleg nem érzelgősség. A Biblia azt tanítja, hogy Isten nekünk az erő, a szeretet, és a józanság Lelkét adta. A szeretet állapot. Nem pipogyaság, hanem az erő és a józanság állapota. Ez olyan, mint amikor egy villanykályha kapja az energiát és továbbadja, mely lassan eléri, felmelegíti a környezetét – mert ez a lényege, ez a dolga.
Weöres Sándor így ír erről: (A teljesség felé) „Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb, cukros váladékával bekente az emberiséget. Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányban szeretni csak úgy tud, hogy másik irányban gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd.”
Bármilyen keményen is hangzanak ezek a szavak, meg kell vallani, hogy sokszor csak ilyen a mi „nagy” szeretetünk. Isten igéje szerint egy emberi élet értékét nem az iskolai végzettség, anyagi körülmények, társadalmi rang adja. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „Nyisd meg a szádat a némáért!” Jézus minden elnyomott, kisemmizett, lenézett, elesett, szenvedő emberért nyitotta meg száját. Akik nem tudnak imádkozni fájdalom, bűn vagy hitetlenség miatt. Megnyitotta a kapcsolat lehetőségét Isten és ember között.
Hirdette, hogy jaj nektek, gazdagok, akik vallásos vagy éppen materialista világnézettel, hideg, kemény szívvel el tudjátok nézni hiányt szenvedő embertársaitokat. Például azokat, akik hazánkban sokak számára elképzelhetetlen szegénységben élnek.
A személyválogatás nélküli szeretet ma többek között azt jelenti, hogy nem esik jól a karácsonyi falat a számban, ha nem tettem meg mindent azért, hogy másnak is legyen betevője, meleg otthona, Jézus szeretetével megajándékozott karácsonya. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is egyedül meg tudná oldani a világ gondjait, de fontos megtenni azt, ami rajtam múlik.
A személyválogatás nélküli szeretet ma azt jelenti, hogy nem gyűlölöm a más nemzetiségűt, vallásút, egyáltalán a másikat. Itt sem érzelgősségről van szó, hanem arról, hogy Isten szempontjából látom ezt a szétesett, gyűlölködő, sérült világot, emberiséget. A mi földi, emberi aspektusunkból sokszor jogos lenne a harag, az elzárkózás, ítélkezés. De a karácsony arról szól, hogy Isten a jogos ítélet helyett könyörülettel, irgalommal hajol az emberhez.
„Az Ige testet ölt”, hogy a mi esendő, bűnös létünk, testünk IGÉVÉ legyen.
Harmadszor, hogyan szeretett minket Jézus?
Halálosan
Ennél többet nem tehetett. Nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért és ellenségeiért is. Isten Jézusban bemutatta, hogy halálosan szereti az embert, az istentelen, gyűlölködő, tőle elszakadt embert.
Az vallásos tévedés, hogy először meg kell térnünk, meg kell változnunk, bocsánatot kell kérnünk és azután majd, valamikor Isten szeretni fog minket. Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, de nem azért, hogy olyan is maradj! Isten látja benned az új ember lehetőségét. „Emeljétek fel fejeteket!” Lásd meg életed, környezeted életét Isten lehetőségei szempontjából! Isten nem renovál, hanem teremt, újjáteremt.
Ez az Ő karácsonyi ajándéka ma is.
Ámen
Imádkozzunk!
Jó Istenünk, köszönjük, hogy teremtő igéd eljutott a földre,
testet öltött és ma is szól hozzánk.
Kérünk, adj új életet nekünk!
Jöjjön el a te országod a mi életünkbe!
Köszönjük, hogy mindent megtettél üdvösségünkért. Ámen
1999. december 26. 11. óra, karácsony 2. napja
Kelenföldi Evangélikus Templom (Televíziós közvetítés, MTV 2)