Missziós látásunk a 21. század küszöbén
(az előadás vázlatos kivonata)

Az emberi időszámítás viszonylagos, bizonytalan. Isten ideje, kairosza nem köthető össze egyszerűen a világi, emberi időszámítással, a kronosszal. Nem tulajdonítunk hitünk szempontjából különleges jelentőséget a másfél hónappal ezelőtti század- és ezredfordulónak. Mégis az a tapasztalatunk, hogy az emberiség és az egyház is jelentős változáson megy át, melyet nyugodtan nevezhetünk korszakváltásnak. Ami nyitott kérdés még, hogy milyen korszak következik. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”, de a társadalom, a világ változik. Missziós szolgálatunk az örök, egyetemes Krisztust hirdeti, de figyelemmel kell lennie a változó környezetre.

A misszió nem emberi találmány, hanem Isten akarata. A legelhivatottabb misszionárius sem tud hitet adni. „Az Ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok.” (1Kor 1,30) Mi, Isten országában munkálkodók legfeljebb csak asszisztálunk az áldott Orvosnak. „ Az Úré a föld és annak teljessége.” De hogyan is megy nekünk ez az asszisztencia? Tegnap a rádió híradására lettem figyelmes: két bombát találtak Budán és baleset történt a Szentlélek téren.  Gondolkozzunk csak el egy kicsit ezen a két mondaton. Mennyi időzített vagy elásott, ártalmatlannak tűnő „bombát” rejt Krisztus földön élő népe, az egyház, és mennyi kisebb-nagyobb balesett történt már a „Szentlélek téren”. A Szentlélek nevében mennyi szakadást, sérülést okoztunk egymásnak! Az emberiség 1/4-e, 1/5-e keresztyén. Bizonyos vagyok abban, hogy  sokkal jobbak lennének ezek az arányok, és jobb állapotban lenne a világ, ha megtérésben élnénk, és jobban betöltenénk a só és világosság szolgálatát.  Van miből megtérnünk: hiúság, uralkodási vágy, egoizmus stb..

Úgy gondolom, hogy a misszió alapvetően nem program, szervezés, nyüzsgés, akció, hanem állapot. Jézusnak nem volt külön missziói és pl. diakóniai programja. Nem szedte szét az egészet. EGY-ségben látta az embert. Jézus nemcsak akkor végezte a missziót, amikor megtérésre hívta az embereket, hanem, mivel az Atyával EGY-ségben élt, még az alvása is misszió volt. Gondoljunk a viharra, mely alatt Ő békésen aludt a hajón. Többször hallunk arról, hogy az állatkertekben megszületett tigris vagy oroszlánkölykök mellé pótanyát keresnek, mert a saját anyjuk nem neveli őket. Ilyenkor olyan kutyát találnak, melynek szintén kölykei vannak és az anyai ösztön legyőzi a fajok közötti ellentétet. A kutya adoptálja a tigrist. Ellenségét eteti, gondozza. Mert anya, tehát más állapotban, áldott állapotban van. Ezt tette és teszi velünk az Isten. Ellenségeit adoptálja, örökbefogadja, táplálja és gondozza. Ne különleges missziós programok lebegjenek előttünk, hanem az állapotunk, indulatunk változzon meg. Legyünk „áldott állapotban”, „más állapotban”.
„Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20)

Végül olvassuk el a missziói parancsot Máté evangéliumából.
„A tizenegy tanítvány (Megrázó, hogy három év taníttatás után egyikük öngyilkos lett.)
pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. (Oda mennek, ahova Jézus küldi őket és nem a maguk feje után. Galileába, a pogányok Galileájába – Mt 4,15 –. Jézus a hegyre rendeli őket. A hegy az Istennel való találkozás, kapcsolat szimbóluma.)
Amikor meglátták őt, (Jézusra kell néznie a szolgálatba indulónak)
leborultak előtte, (leborulás: bűnbánat és imádat)
pedig kétségek fogták el őket. (Még ekkor is, a három év után is, a Feltámadott közelében? Ilyen a kételkedés? Jézus ekkor is, ezek után is, ítélet nélkül, szolgálatot bíz rájuk.)
Jézus hozzájuk lépett és így szólt: (Igen, a kételkedőhöz és az Őt imádóhoz egyaránt odalépő Úr az örömhír lényege és forrása.)
Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Milyen döntő és békét adó hír ez!)
Menjetek el tehát, (Menjetek és ne üljetek, ne várjátok, hogy majdcsak megmozdulnak a harangszóra.)
tegyetek tanítvánnyá minden népet, (Mindet. Nincs már kizárólagosság Jézusban, Jézus által.)
megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, (Nem varázsigéről van szó, hanem Lélekről, igazságról, valóságról: bemerítve, bevezetve őket a háromságos szent Isten lényébe, közösségébe.)
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; (A tan és az élet egysége ez.)
és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Milyen fontos ezt tudnunk ma is; a helyi és globális veszélyek, kísértések, bűnök világában.)

„Misszió Expo – Lelkipásztorok és gyülekezetvezetők a misszióban” rendezvény – Bp., 2001. február 17.