„Aki nincs velem, ellenem van."
Bartha István lelkész az Evangélikus Élet 2002. szeptember 15-i számában azt írja egy korábbi olvasói levelemre reagálva: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.”
Legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a rendkívül határozott kijelentés Urunk szájából nem a „bűnös és szabados” világ felé, hanem a szent hagyományok sérthetetlensége védelmében őt Belzebub szövetségesének kikiáltó farizeusokkal kapcsolatban hangzott el.
Bartha István ebben az esetben nem találta el a szöget, mivel a „szövegkörnyezetben” az igazi konfliktus Jézus és a farizeusok között nem az, amiről ő ír.
Ebben az esetben Jézus nem szegte meg a „szent hagyományokat” (hiszen mások is űztek ördögöt), hanem elfogadja a sokaság hitvallását messiási voltáról: „Csak nem ez a Dávid fia?” A farizeusokat ez a hitvallás zaklatja fel.
Az igazi konfliktus ma is ez: Jézus egy a sok (ördögűző) közül, vagy Ő a Messiás, az Isten Fia, aki az út, az igazság és az élet, a farizeusok és a „bűnös és szabados” világ számára is.
Szeretettel,
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2002. 38. szám