A váci fegyházban jártunk
Ott bizony ébredés van. Mintha az ősegyházban találtuk volna (újra) magunkat!
Évek óta tart ez a fantasztikus történet.
Gyilkosok, betörők, pedofilok, homoszexuálisok szabadulnak, térnek meg, kapnak új életet.
Nem felszínes, érzelmi, múló események ezek, a legtöbb esetben évek óta tartanak, börtönből való szabadulás után is.
Külföldiek (pl. holland, kínai) nagy számban cigányok, magyarok együtt dicsőítettük a Szabadítót.
Isten jelenlétét ízleltük.
Hatvan férfitorok és szív zengte a Bárány énekét. Igen, eljött az Isten országa közénk. Ez az állampolgárság a legdrágább.
A zenekarban egy ismert „terrorista szabadságharcos” kísérte az énekeket, aki a ma délutáni bibliakörben bejelentette, hogy ma elfogadta Jézus Krisztust (mint őt már előbb elfogadót).
Dicsőség Istennek!
Nyolcan tettek tanúbizonyságot, többen könnyeikkel küzdve az újjászületésről.
Egy kínai atyafi 11 évet ült súlyos bűncselekményért Vácon, ma Kínában a földalatti egyházban misszionárius.
Egy cigánytestvér évek óta már harminc tagú gyülekezetet vezet. Múltkor 4 millió (!) Ft-ot talált társaival az utcán. Az első öröm után imádságban azt a vezetést kapták, hogy keressék meg a tulajdonost. Autójukkal „véletlenül” az ő háza előtt álltak meg. Mondanom sem kell, hogy szegények anyagi szempontból.
Kértem a lelkésznőt, hogy írják össze ezeket a történeteket, és mi szívesen kiadjuk egy füzetben.
Erre, ilyenre, hasonlóra van szükség a mi életünkben, gyülekezeteinkben, egyházunkban is.
Miért ne?
A gonosz elementáris erőkkel vonult fel az elmúlt években is tájékunkon, de itt van ama még Erősebb közöttünk.
Fraternet levelezés, 2010.