Az újjászületés szükségessége
1. Nem biztos, hogy az a barátod, aki támogat minden látásodban.
2. Lehet, hogy mindenkinek, így „Szeverényi"-nek is meg kell térnie (pl.
naponta), vagy hagyja abba a lelkipásztorkodást, mert nagyobb bajt hoz magára és másokra, mintha becsületes polgári foglalkozást űzne. Az ő esetében a fényképész szakmára gondolhatunk. Egy hívő fotográfus hasznosabb, mint egy szkeptikus lelkész...
3. Meggyőződésem szerint szabad ilyeneket leírni.
4. Lehet-e jobbat kívánni egy másik embernek – legyen az akár lelkész is – mint azt, hogy térjen az Úrhoz és töltekezzen be a Szentlélekkel. Aki ezt keresztyén létére nem kívánja a másiknak, hát az is térjen meg sürgősen.
5. A jóságos Isten az elmúlt hónapokban is kezelésbe vett, „tüzes kemencébe"
rakott, hogy kiégjen életemből, szolgálatomból az, ami szemét, értéktelen.
6. Teremtőnk azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Jézus. Kedves olvasó, tudod-e ezt magaddal kapcsolatban? Hol vagyunk mi ettől? Itt a teológiai viták mit sem érnek, csak az, amit a jó öreg Nikodémusnak is tanácsolt a Megváltó (Jn 3).
7. Szeretnénk-e olyan sebésznek a kése alá feküdni, aki bizonytalan szakmája alapjai felől, nem jól diagnosztizál, ezért nem lehet helyes az ajánlott terápia sem, így esély sincs a rehabilitációra?
Kérdezheti valaki, milyen alapon merem másoknak hirdetni a megtérést?
Válaszom: ezért tartanak még itt engem egy kis ideig, semmi másért.
Miért gondolom, hogy egyesek tevékenysége nem minden vonatkozásban építő?
Egy esettel szemléltetem.
Évekkel ezelőtt meghívtam egy lelkészt az általam vezetett ifjúsági bibliaórára, bizonyítva előtte, magam előtt, hogy „együgyűségem” ellenére nyitott vagyok más látású kollégák szolgálatára.
Ő telefonon keresztül érdeklődött a szituációról és megkérdezte, hogy mit hozzon számunkra. Én azt javasoltam, hogy olyan témát válasszon, ami foglalkoztatja mostanában és szívügye.
Megtelt a terem, legalább fele részben megtért, lélekben elindult, ill.
kereső fiatalokkal. A vendég nem használt Bibliát, nem imádkozott, nem hirdetett örömhírt, igét, üzenetet, de elmondta hosszan, érdekesen intellektuális ragyogásban, hogy ő már mi mindenben nem tud hinni a bibliai tanításból.
A fiatalokat később alig győztem megnyugtatni, hogy ez a jelenség még nem általános egyházunkban.
És itt még nem szóltunk a teológáról, aki húsvéti szupplikáció alkalmával a feltámadás hit lehetetlenségével táplálta az ünneplőket; és az agyonhallgatott alapvető keresztyén tanításokról, mint pl. Isten szentsége, haragja, a bűn, megtérés, bűnvallás, újjászületés, megszentelődés, a Szentlélek ajándékai, az ítélet, személyes gonosz, kárhozat stb.
Hát testvéreim, ezért (is) telik meg pl. a volt Horizont mozi a Blahánál a Golgota gyülekezet istentiszteletein, vasárnaponként három alkalommal is, mert (részben) az éheztetett, szomjaztatott református, evangélikus, baptista és más fiatalok mennek oda élő igét hallgatni. Ha most felrobbannak egyesek hitvallásos haragjukban, ez akkor is igaz.
És az még a jobbik eset, ha ilyen helyekre menekülnek a lelkileg kiszáradtak és nem káros kompenzációkba keverednek, részben a mi teológiai bűneink miatt.
Egy szó, mint száz: nem marad más csak a jól bevált megtérés és újjászületés.
Fraternet levelezés, szeptember 15.