A megújulásról
Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a megújulás elsőrendű akadályai személyes bűneink, „kiegyezéseink”: nem az Úr karja rövid, hanem a ti bűneitek választanak el Istentől (szabad idézet Ézsaiástól.) Most voltam Stuttgartban egy konferencián. 11 ezer lelkész és egyházi, gyülekezeti vezető volt együtt egy csarnokban, nagyrészt evangélikusok. (Kétezren nem fértek be, nekik külön
közvetítettek.) Elég zűrös a német egyház helyzete is. Évente több százezren lépnek ki, 1 % jár templomba stb. Amerikaiak vezették konferenciát, nagyon jól. Kiállt egy 70 éves ősz hajú lelkész, nemzetközileg elismert keresztyén író, akinek a gyülekezetében óriási gyarapodás ment végbe az elmúlt évtizedekben és elmondta ennek a 11 ezer vezetőnek, hogy húsz évvel ezelőtt megcsalta feleségét, családját. Igen nagy krízisen ment át és Isten megkönyörült rajta, átélte a helyreállítást. A szolgálat végén – ami Isten irányítása alatt volt, állt a levegő a csarnokban – meghívta a jelenlevőket bűnvallásra olyan formában, amit ők sem szoktak gyakorolni: több száz vezető ment ki a lelátókról és térdeiken imádkoztak Istenhez. Mélyen megérintett ez az esemény, mert igaz volt, Istentől volt és arról szólt, ami az igazi gond és valódi megoldás.
Előadásának címe, a „Második esély” volt, a János evangéluma végén olvasható ige alapján: Péter helyreállítása.
Fraternet levelezés, március 5.