Nem engedlek el!
Jákób különös éjszakai tusakodásának története volt a budapesti ifjúsági csoportok piliscsabai téli találkozójának témája. Sokan átérezzük Jákób kérésének, kiáltásának súlyát: Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz! Isten áldását, vagyis jóságát éltük át ezen a napon 99-en.
Két hónappal az alkalom előtt, amikor még nyoma sem volt hónak, a meghívóban megemlítettük, hogy reméljük szükségünk lesz szánkóra. „Menetrendszerűen” meg is érkezett a hó, sokunk örömére. Még három nap múlva is izomlázam volt a hócsatáktól, szánkózástól. Bizonyára sokan tudják, hogy belmissziós otthonunk ősszel kapott egy fatemplomot. Bolla Árpád esperes és Nagyváti Pál gondnok sokat tett azért, hogy ez a templom tisztán, melegen, kivilágítva fogadja a fiatalokat. Mindez a hóborította hegyen. Testi-lelki-szellemi felüdülés volt ez a nap számunkra. Reméljük, hogy hagyományteremtő esemény résztvevői voltunk.
Evangélikus Élet, 1991. március 10.