Az ifjúság helye és feladata az egyházban

Nagyon kell őket szeretni

Jézus a fiatal korosztályból hívta el tanítványait. Sőt ő maga is fiatal volt földi szolgálata idején.  Az Ószövetségben is olvasunk arról, hogy fiataloknak is adott az Úr jelentős szolgálatot, mint pl. Sámuelnek, Dávidnak, Jeremiásnak.

Miért fontosak Istennek a fiatalok? Mert az ifjú ember még nyitott, hajlítható, és kérlelhetetlenül keresi az igazságot, megérzi és elutasítja a képmutatást. Semmire sem érzékenyebbek jobban, mint a hiteltelenségre, őszintétlenségre. Nem véletlen az sem, hogy több mai destruktív szektát, ifjúsági vallásnak vagy kultusznak hívnak, mert szinte csak a fiatalokat célozzák meg. Ők ezekkel a pozitív tulajdonságokkal visszaélnek.

Ha meg akarjuk tartani az ifjabb nemzedéket, akkor élő igét kell hirdetnünk számukra. Isten igéje az, amely hitet ébreszt és a hitben megtart. Fontos az, hogy a gyülekezetben is megélhesse az ifjú a teljes életet, tehát legyen lehetősége a lelki alkalmak mellett testi és szellemi programokon való részvételre is (kirándulás, játék, sport stb.), de az aktív keresztyén életben nem a pingpongozás tart meg, hanem az Úr, aki él, és az ő szava.
Fontos, hogy bevonjuk őket a közös gondolkodásba, szolgálatba, felelősségbe. Jézus nyilván mindent jobban meg tudott volna tenni tanítványai helyett, ő mégis rájuk bízta a munkát. A passzív, mozi vagy színházszerű egyházi életnek befellegzett, nem is volt az soha biblikus. A keresztyén gyülekezetben mindenkinek van valamilyen feladata, felelőssége. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a fiatalok bevonhatóak a gyülekezet életébe és a legkülönbözőbb szolgálatokba. Fontos, hogy az istentisztelet, a közösség életének középpontja őrizze a hagyományos értékeket, de ne középkori atmoszférát árasszon. A Szentlélek mindig megszólal a kor nyelvén is! Mennyi szolgálat adódhat az istentisztelet körül is: iratterjesztés, felolvasás, tanúságtétel, éneklés…

Más területeken is nagyszerűen megállják helyüket, sőt lendületet vihetnek a döcögő ügyekbe. Többéves tapasztalatom, hogy kiválasztással és rendszeres „menedzseléssel” szinte minden munkában értékes segítségei ők a lelkésznek: presbiterség, sajtómunka, szervezés, bonyolítás, igeszolgálat, előadás, hitoktatás, idősek látogatása, gondozása szeretetotthonokban és családokban; kórház- és börtönmisszió stb.
Nem szeretném idealizálni a kérdést, hiszen gondot is jelenthetnek számunkra a türelmetlenséggel, harsánysággal, megbízhatatlansággal, de nagyon kell őket szeretni, mert nagy részük szinte csak a gyülekezetben kaphat szeretetet és ők a jövő az egyház számára is.

Ugyanakkor az idősebbek se gondolják, hogy mindent „hivatalból”, jobban tudnak a fiataloknál. Olvashatjuk az Írásban az intést: Azt mondtam fiaiknak a pusztában: „Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő törvényeikhez igazodjatok, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká bálványaikkal.” (Ez 20,18)
Isten adjon megújulást gyülekezeteinkben minden korosztálynak.

Evangélikus Élet