Ördögűzés Emily Rose üdvéért

Ahogy a moziplakáton megláttam a műfajmegjelölést: „amerikai horrorfilm”, még inkább korholtam magam meggondolatlanságomért, hogy engedtem a szerkesztő kérésének: írjak kritikát a legújabb ördögűzős filmről.

A sztori szerint egy kollégiumi éjszakán sitty-sutty, megszáll az ördög egy diáklányt. Előbb kórházban kezelik epilepsziával, majd pszichés zavarokkal – sikertelenül. Ekkor fordul Emily és családja egyházközségük papjához, hogy – érseki engedéllyel – végezze el az ördögűzés hivatalos egyházi szertartását. A gonosz most is erősebbnek bizonyul, úgy, mint a legtöbb ilyen művi történetben. Emily belepusztul a beavatkozásba, illetve a sikertelenségbe.

Teológiai szempontból kifejezetten bizarr, hogy előzőleg egy sötét éjszakán megjelenik a lánynak Szűz Mária is, aki felvilágosítja Emilyt küldetéséről. Kinyilatkoztatja, hogy materializmusba fulladó korunk emberének szüksége van olyan bizonyítékra, mint ami vele történik, hogy higgyenek az emberek a túlvilágban, a láthatatlan szellemvalóságban. Láss csodát, micsoda fordulat, a megszállott egyetemista stigmatizálódik (megjelennek rajta Jézus sebei), és most már a Megváltó szenvedésének külső jegyeivel testén, de továbbra is megszállottan hagyja el az árnyékvilágot.

A papot bíróság elé állítják gondatlan emberölés vádjával.

A moziplakátokon virít a csapda: „Megtörtént esemény alapján…” Csupán az nem derül ki, hogy mi volt a valóságmag, és mi az alkotók szüleménye. A rendező látszólag ebben a kérdésben és az egész ügyben a nézőre bízza a döntést.

Mindazokkal, akik nem látták a filmet, és eszük ágában sincs, hogy megnézzék, hadd osszam meg néhány régóta fogalmazódó gondolatomat.
1. Mi, keresztények nem az ördögöt látjuk és láttatjuk, nem őrá irányul a hitünk. Tudunk róla, ismerjük szándékait, látjuk „patanyomát”, amely hazugság és emberölés (Jn 8,44).

2. Elutasítjuk a Szentírás és a tapasztalat alapján azt az elképzelést és ábrázolást, hogy a sátán bármikor, bárkire lecsaphat, és az illető szándéka ellenére megszállna bárkit is. Az ember még bűnbe esett állapotában sem kiszolgáltatott mindenestül a gonosznak. Mindnyájan tapasztaljuk a kísértést, de ahhoz, hogy beköltözzön valakinek a személyiségébe, ajtót kell nyitnia a számára. Ez az ajtó lehet például a kábítószer, sötét zenék, szándékos, súlyos vétkezés és maga a sátánizmus.

3. Hitünk Jézus személyére irányul. Ő az „erősebb”, aki azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáját.

4. Ördögűzésnek számít a Jézus nevében és erejével való imádság, de ehhez egyértelmű isteni vezetésre van szükség. Ugyanakkor ebbe a kategóriába tartozik a Szentlélek által való éneklés, Isten dicsőítése, illetve minden Istentől ihletett szó, tett, amelynek következtében a gonosznak távoznia kell: „… a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (1Jn 4,18) „… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4,7)

5. Kinek az érdeke, hogy időnként – főleg a nagy amerikai filmgyárból – megtévesztő, összezavaró hatások érjék az embereket?

6. Istennek nincs szüksége az ördög segítségére ahhoz, hogy meggyőzze az embereket a „túlvilág” valóságáról.

7. Aki igazán az Úré, azt senki és semmi nem szakíthatja el szeretetétől.

Evangélikus Élet, 2005. 51. szám