Megvigasztaltatnak (Mt 5,4)
képmeditációk a Hegyi Beszéd alapján
„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
Nem szeretünk sírni, mégis végigkíséri életünket a sírás. „A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő” – írja József Attila egyik versében. Az idős ember arcának barázdáit is gyakran mossa a könny, ez a furcsa, forró, sós gyöngy.
Sokféle sírás van. Sír az ember fájdalmában, tehetetlenségében, dühében, meghatottságában, örömében. Voltak, vannak „hivatásos” siratók. Az igaz bűnbánatnak is vannak könnyei, de talán a legmélyebb, legfájdalmasabb a könny nélküli sírás. Énekünkké is lett Weöres Sándor verse (432): „Száraz zokogás tipor,/ És a szemem könnytelen.” Jézus röviden ennyit mond: „Boldogok, akik sírnak.” Rendkívüli mondat. Sokan ki is kerülik. Lehet, hogy úgy gondolják, ez talán még Jézustól is sok. Az ember sírás nélkül akar boldog lenni, pedig az igazi érték, alkotás, fájdalom, harc és „könnyek” nélkül nem jön létre. Minél erőszakosabban tör az ember a „boldogság” felé, annál több körülötte a „síró”.
„A boldogságból hiányzik valami./ Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,/ az életedből hiányzik valami.” – figyelmeztet Váci Mihály. Igen, az életünkből hiányzik valami. Ezt sokan érzik. Meg is próbálják pótolni ezt a hiányt. Sok fiatal úgy gondolja, hogy igazi boldogságot tud adni a pénz, az ital, a kábítószer, a dühöngő rock vagy a szex. Megdöbbentő, hogy van olyan kábítószer, amely nevetési ingert okoz. Miközben nevet az ember, tönkremegy.
Jézus nem ilyen boldogságot és megvigasztalódást ígér és ad. Az egyik legfontosabb jellemzője a Tőle kapott boldogságnak és vigasznak az, hogy mindig marad „holnapra” is belőle. Senki és semmi nem ragadhatja ki a szívünkből, hiszen maga Isten vigasztalja meg a sírót. Bizony boldog az az ember, aki Isten előtt tud sírni és nevetni. Van Isten szerinti sírás és megszomorodás, és van Isten szerinti megvigasztalódás. Ezt prédikálja ez a fotó is. Temetőben, sír mellett is, a KERESZT alatt. Annak a Jézusnak a keresztje ez, aki ismerte a sírást is.
Isten közelében elkezd fájni a bűn, az önzés. A tékozló fiú a könnyein át látta meg igazán az Atya szeretetét.
A Hegyi Beszéd boldogság igéi nem feltételeket hirdetnek, hanem evangéliumot. Isten kegyelmét hirdeti Jézus azoknak, akik a legkevésbé érzik magukat arra méltónak.
A görög szövegben a sírás szó pontos értelme ez: gyászolni fájdalom és bűn miatt.
Kedves barátom, aki e sorokat olvasod, tanulj meg Isten előtt „gyászolni” és „sírni” a fájdalom és bűn miatt, mert akkor maga Isten fog megvigasztalni. Boldog az az ember, aki így tud sírni.
Ez a fotó emlékeztet minket a „túlsó partra” is. Arra az országra, amelyet Isten készít az Őt szeretőknek. Mert lesz egy nagy megvigasztaltatás is. Sok meglepetésben lesz ott részünk, mert Jézus szerint utolsókból elsők és elsőkből utolsók lesznek. Erről a világról feledhetetlenül ír a Jelenések könyve. Csodálatos előíze ez annak, hogy milyen vigasztalást készít Isten a „síróknak”: „és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom”. Ámen, úgy legyen!
Evangélikus Élet