Bors, akitől tanulhatunk

Missziói konzultáció Piliscsabán március 22–23-án

Az országos missziói konzultációnak több célja is van: lehetőséget nyújt a– nagyobbrészt fizetett – munkatársaknak arra, hogy beszámoljanak szolgálatukról, megosszák örömeiket és gondjaikat, találkozzanak más munkaágak képviselőivel, „szakmai képzésben” vegyenek részt, és lelki erősítésben is részesüljenek. Az idei találkozó, melyen ötvenen vettek részt, minden területen izgalmasnak, tartalmasnak bizonyult.

A munkaágak (női, férfi-, cigány-, vak-, lepra-, rádió-, repülőtéri, kórház-, alkoholbeteg-mentő, börtönmisszió) beszámolóit a konferencia előtt tartott evangélizációs és missziói bizottsági ülésen a felügyelő püspökkel, Gáncs Péterrel együtt értékelték ki. A bizottsági ülésen hallgatták meg az országos és az egyházkerületi missziói lelkészek beszámolóit is. (A jelentéseket az érdeklődők megtalálják az Evangélikus Missziói Központ honlapján is, a http://misszio.lutheran.hucímen.) Az ülésen előkészítették a május 28-i egyházkerületi missziói napot, melynek idén Aszód, Bonyhád és Zalaegerszeg ad helyet.
A bizottsági értekezletet követő konzultációt Gáncs Péter áhítata vezette be, majd két motiváló előadást hallgathattak meg a résztvevők.

Hogyan érhetnénk el hatékonyabban egyházon kívül álló embereket az evangélium által? címmel Győri Tamás József beszélt arról, hogy az egyháztörténet tanúsága szerint a növekedő egyházak mindig új gyülekezeteket is alapítottak. A másik előadást, melyet Zsarnai Krisztián nyíregyházi lelkész tartott, igazán öröm volt hallani, mert benne evangélikus közösségek megelevenedéséről hallhattunk.
E sorok írója vetített képes előadást tartott a Fokvárosban rendezett világevangélizációs kongresszusról.
A missziói munkatársak fórumon egészítették ki előre elküldött beszámolóikat, majd a munkaágak megtartották éves ülésüket is, melyen megtervezték az idei programokat.
Az előző évben megszervezett evangélikus vakmisszió munkatársainak különösen is örülünk. Munkájukat segíti az orosházi gyülekezet, az ifjúsági osztály és a missziói bizottság is. Idén az egyre erősödő konferenciáik megrendezésén túl Bibliát és énekeskönyvet is kiadnak.
A konzultáció „sztárja” Bors volt, a vakvezető német juhászkutya. (Hárommillió forint az ára, értéke valójában pénzben nem fejezhető ki.)

A Teremtő társul adta nekünk az állatokat, melyek hűségükkel, megbízható munkájukkal, önazonosságukkal tanítanak minket. Bors, amikor „munkaruhája” rajta volt, tudta a dolgát. Ilyenkor nem csábítja el felelős munkájától macska, kutya vagy egyéb zavaró körülmény.
Javaslom, hogy az egyre gyarapodó egyházi kitüntetettek közé kerüljön be idővel ez a nagyszerű munkatárs is.

Evangélikus Élet, 2011. április