Állapot, nem program
A misszió nem program, hanem állapot;
vagyis elsősorban nem gyülekezetépítés, evangelizáció, bibliaóra, plakátolás, szervezés, és különösen is nem erőlködés, győzködés, skalpvadász teljesítménykényszer.
Amikor valaki megtérése és újjászületése pillanatában más emberré lesz (1Sám 10,6), megváltozik a természete, lelkülete, már misszionárius.
Ez a más állapot, az ige „magva” (Lk 8,11) által megfogant új természet kihat a környezetre.
Jézus – és minden teljes szívű követője – jelenlétével evangelizál, misszionál.
„Mert az Isten országa közöttetek (bennetek) van.” (Lk 17,21)
Jézus békés alvása a viharba került hajón is missziós hatással bírt.
„…íme én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,49)
Szentlélek nélkül, a mennyei erő hiányában tévedés, céltévesztés bármit is tenni Jézus nevében, az ügyért, az egyházért.
Ezért hát kérjük teljes szívünkkel:
Jöjj, tölts be szívet-házat
Hit tiszta fényével!
Teveled áldás árad,
Új élet sarjad fel.
Jöjj, áldott Szentlélek!
Jöjj, Atya-Fiú lelke,
Hogy szüntelenül zengje
Erődet új ének!
(Evangélikus Énekeskönyv 238. ének)
Híd evangélikus missziói magazin, 2009/2.