Lehetséges lehetetlenek

– Szeverényi Jánossal, magyarországi lelkipásztor testvérünkkel beszélgetek, aki február 23 és 26 között evangélizációs alkalmakat tart Mezőpaniton. Kedves János, hol szolgál jelenleg, melyik gyülekezetben tevékenykedik?
– Körülbelül hat éve a magyarországi Evangélikus Egyháznak vagyok az országos evangélizációs és missziós lelkésze. Nem egy helyi gyülekezetben szolgálok, hanem sok gyülekezetet látogatok meg, egy évben 60-70 gyülekezetbe jutok el.
Nem csak az anyaország területén, hanem a Kárpát-medencében, Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és a Vajdaságban is vannak kapcsolataim. Munkám jelentős része utazós szolgálat, oda megyek, ahova meghívnak. Elsősorban magyar evangélikus testvéreket látogatok, de örömmel és szeretettel vállalom a szolgálatokat más felekezetű közösségekben is, és itt elsősorban református gyülekezetekre gondolok. Otthon van médiás munkánk is. Készítünk hetente rádióműsorokat, tizenöt helyi és regionális rádiónak adjuk tovább a héti fél órás műsorunkat. Éppen a napokban vettem fel a kapcsolatot a beregszászi Sion rádióval és a kolozsvári Agnus rádióval, tehát még a rádiós munkánk is, hála Istennek, átlép a határokon. Magyar testvéreknek készítünk kazettákat, CD-ket különböző műfajban, ami építő lelki anyag. Kiskönyv kiadásunk van, nagyon szerényen évente 2-3 kis könyvet vagy füzetecskét adunk ki.

– Járt már a kezemben, és érdeklődéssel forgattam az Önök által kiadott Híd című magazint is. Mit érdemes erről tudni?
– Főszerkesztője vagyok a Híd című magazinnak, melyet negyedévente adunk ki, 7000 példányban nyomtatjuk, és nagyon örülnek neki más felekezetekben is. Nagyon sok helyre elküldjük a Kárpát-medencében és a világban élő magyar testvérek felé is. Mindig egy fókusztémát járunk körbe benne, de van egy része, ami aktuális belmissziós anyagokat, tanulmányokat, beszámolókat, vallomásokat, bizonyságtételeket tartalmaz.

– Hogyan került kapcsolatba Panittal?
– Erdélybe nagyon rég járok, hála Istennek, már több mint 30 éve. Már teológushallgató koromban is jártunk szervezett utakon Erdélyben, egészen a moldvai csángókig menően. Így kapcsolatrendszerem bőven volt. Egy időben az IKE titkára is voltam, a magyarországi Ifjúsági Keresztény Egyesület ’90 utáni újraszervezésében is aktívan részt vettem, és ott váltak intenzívebbé a kapcsolataim. Megismerkedtem Horváth Levente református lelkipásztorral, aki IKE munkát is végzett. Az ő személye révén kerültem kapcsolatba a CE-vel, a Philoteával, a Koinoniával. Panitból Zöld Imre keresett meg évekkel ezelőtt, és ha jól számolom, már három alkalommal is részt vettem a paniti ifisek nyári táborában.

– Mi a témája ennek az evangélizációs hétnek?
– Egy bibliai ige a Lukács evangéliumából, mely Jézus mondata, és így hangzik: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” Ennek kapcsán kerestem jól ismert bibliai személyeket, akiknek az életében nagyon látványos és megfogható az a gondolat, hogy lehetetlen emberekből, helyzetekből mit tud Isten kihozni.

– Miért esett erre az igére a választás?
– Elsősorban azért, mert az Evangélikus Egyházban ez az év igéje. Emellett ez találkozott azzal a tapasztalatommal is, amiért használom és alkalmazom ezt az igét, éspedig, hogy amint különböző korokban, úgy ma is vannak gondok, problémák az emberek életében. Itt van a sokat emlegetett és létező globális válság, ami nem csak gazdasági téren jelentkezik, hanem erkölcsi, hitbéli krízisről, és így az ember válságáról is beszélhetünk. Sokan frusztráltak, kedvetlenek, megfáradtak és a keresztyén ember is komoly kérdésekkel, kerül szembe, egyéni, házassági, közösségi problémákkal küzd, és úgy érzem, hogy egy ilyen furcsa és bizonytalan időben fontos hangsúlyozni azt, hogy Istennél minden lehetséges a mi életünkkel kapcsolatban is. A fiatalokkal, fiatal házasokkal, a gyülekezet tagjaival azt boncolgatjuk, hogy ez a bíztatás pontosan mikre is vonatkozik.

– Honnan fakad a láthatóan Önben lévő lendület, lelki erő, a hit?
– Ha látható egy ilyen hatás, akkor annak tényleg örülök, de ha lehet ilyent mondani, akkor ebben a kérdésben nagyon reformátusnak érzem magam, mert a református egyházban az egyik fontos gondolat az, hogy Soli Deo Gloria, vagyis, hogy egyedül Istené a dicsőség. Ezt valóban nem szlogenként mondom, vagy, mert így illik, hanem így is érzem. Én vallásos, hívő családban nevelkedtem, de nagyon elzártam magam a hittől, templomtól, Istentől, nagyon nem akartam megtérni, és nem volt számomra szimpatikus a keresztyénség. Onnan fakad ez az érzékelhető elkötelezettség, hogy engem így talált meg Isten, hogy én magam elfele mentem tőle és nem akartam megtérni, és ő megtalált átölelt szeretetével. Tette ezt embereken, barátokon, családtagokon keresztül, és számomra egy elementáris élmény az, hogy Isten él, szeret és meg tudja változtatni az életemet. Természetesen nem elégséges, hogy erre az egy élményre visszaemlékezzem, ami egyébként most volt 30 évvel ezelőtt, hanem Ő gyakorlatilag éltet, és mindenféle kudarcom, elesésem, vétkem ellenére újra felemel, szól hozzám, és használ. Azt már említettem, hogy nekem is vannak kudarcaim, kétségeim, kérdéseim és egyáltalán nem érzem magam tökéletes keresztyénnek, hanem olyannak, akit Isten megtart, és időnként megújít. Talán pont azért, mert átélem az emberi lét törékenységét, végességét, a hitéletnek is a törékenységét, ezért használhat fel Isten úgy, hogy mások érzik, hogy nem magas lóról beszél velük valaki, hanem úgy, mint társuk a kísértésben, a nehézségekben, az életben.

– Említette a családi hátteret. Mit lehet tudni róla?
– Hasonlóan a paniti jól ismert ébredéshez, a szüleim is egy ilyen ébredési közösséghez tartoztak Magyarországon. Édesapám iparos ember volt, de nem csak bibliaolvasó, hanem laikus prédikátor is volt egyben, és valóban sokat kaptunk otthon. Talán túlzásba vitték a szigort, a törvények hangsúlyozását. Mi tizenketten vagyunk testvérek, két testvérem már meghalt, és mindnyájan hiszünk Istenben, de ez a szigor nagyobb és hosszabban tartó ellenállást váltott ki némelyikükben, tehát nem vagyunk egyformák. Ez vonatkozik az én kis családomra is. Négy gyermekünk van, ők most már huszonévesek, közülük ketten és a feleségem voltak már például a paniti ifjúsági táborban is, így volt már találkozásuk a panitiakkal. Természetesen nagy dilemma, hogy hogyan lehet a családban szülőként vagy másként hitelesen megélni a hitet, mert én azt mondom, hogy talán a családban a legnehezebb ez. Már csak azért is, mert itt ismernek minket a legjobban, úgymond ingben és gatyában is látnak minket, nemcsak fizikai, de lelki, szellemi szempontból is, és emiatt nehéz hitelesnek maradni. Nem árt, ha a szülő ezt érzékelteti a családjával, hogy ő sem tökéletes, neki is vannak küzdelmei harcai, és van egy felelőssége a családjával szemben. Ez azt is jelenti, hogy időnként hibázik az ember, a nevelésben is így van ez. A négy gyerekünk négy külön világ, mindegyik más. Örülnék, ha erősebb lenne az én családom is lelki, szellemi szempontból. Azt éltük meg a közelmúltban, hogy két gyerekünk igazán hitre jutott, megtért, de ezeket nem lehet manipulálni, nem tudjuk erőltetni. Az biztos, hogy az életünket figyelik, nem lehet, csak amúgy papolni nekik. Az is lehet, hogy egy gyerek a szülő halála után fedezi fel, hogy mi volt az, amit az apja vagy az anyja nyújtott neki az életben.



– Azt tapasztaltuk, hogy itt estéről estére egyre többen gyűlnek össze az alkalmakon. Minek köszönhető ez az érdeklődés?
– Ezt én sem tapasztalom mindenütt. Igaz, hogy az elmúlt egy-két évben azt tapasztalom, hogy mivel Isten engem megújított személyes életemben, ezért jobban megáldja szolgálataimat is. Így ez mindenképpen kapcsolatban van a lelki életünkkel, hiszen egy lelkész olyan, mint egy vezeték, és ha sok a lerakódás, Isten áldásai is csak csurrannak-cseppennek. Az én életem 2007-ben átment egy kohón, és úgy érzem, hogy akkor hitemben is megújultam. Most voltam Felvidékem, múltkor Kolozsváron szolgáltam és ott is ez történt, hogy napról napra többen jöttek el. Ez arra is utal, hogy az emberekben van egy egyértelmű lelki és szellemi éhség is, és nagyon odafigyelnek arra, hogy amit kapnak az hiteles-e vagy sem. Paniton azért több évtizedre visszamenőleg tapasztalhatjuk, láthatjuk Isten munkáját. Volt egy lelki ébredés és van is lelki munka. Sok hívő ember van, akik nem csak egyszerűen megtérni jönnek a templomba, hanem megújulni. Ugyanakkor egyáltalán nem szabad megelégedni, mert előttem mindig ott van az, hogy a 2000 körüli lakosból hiányzik a másik körülbelül 1700 a templomból, és őket hogyan lehetne elérni. A paniti élőhitű testvéreknek a felelőssége, eljutni a nem hívő emberekhez.

– Sokat hangoztatott téma napjainkban, hogy a jövő Európájából egyre inkább ki fog maradni az Egyház. Hogyan látja ezt a kérdést?
– A keresztyén Európának nevezett földrészen, mely az elmúlt 2000 évben valóban sok értéket kapott Istentől és képviselte, hordozta azt, az egyház hibái ellenére is, az tapasztalható, hogy van egyfajta Isten, és egyház ellenes vonulat, viselkedés. Jelzés értékű, hogy az Európai Alkotmány preambulumában nem voltak hajlandóak megemlíteni ezt a 2000 éves keresztyén történetet, hanem helyettesíteni próbálták római és görög kultúrával. Bár ezek valóban voltak, de volt egy két évezredes egyháztörténet is. Ez az elutasítás egyfajta szellemiségre utal. Nem általánosítanám ezt, mivel azt is tudjuk, hogy Európában ugyan szűnnek is meg, de alakulnak is gyülekezetek. Színes a képlet, mert minden egyházban, felekezetben, vannak elsorvadó egyháztestek és vannak folyamatosan megújuló gyülekezetek. Csak az anyaországban az elmúlt 10-15 évben 450-500 gyülekezet született. Ez nem azt jelenti, hogy ébredés van, de jutnak hitre emberek. Ezzel együtt egyértelműen megfigyelhető egy a 2000 évvel ezelőtti időszakhoz hasonló szellemiség. Akkor a római birodalomban, az egy kultúra, egy nyelv, egységes pénz, útrendszerek, hálózatok voltak fontosak, amelyek erőt sugároznak, és bár zsigerileg vallásos volt, mégis az Egy Isten és Krisztus ellenes szellemiséget képviselte, és az őskeresztyénség ebben a közegben növekedett a legintenzívebben. Nem volt állami támogatás, nem voltak templomok, nem volt szolgálati autó, mobiltelefon, de volt üldöztetés, és a keresztyénség mégis fejlődött, növekedett. Én Istent nem féltem, mert Ő él, és valóság. És ha nem is abban a formában, ami kialakult az elmúlt 1700 évben, a Konstantini korszakban, amely államegyházi felállás volt, tehát amikor az egyház politikai, gazdasági, katonai hatalom is volt, hanem úgy, hogy mindezeknek egy jelentős része lebomlik, megszűnik, de az Egyház működik, működni fog.  Az félelmetes és szomorú, hogy Európában valóban van egy nagyon erős nem csak Isten ellenes és ateista gondolkodás, hanem egy hedonista, élvhajhász, nem is egyszerűen liberális, hanem libertinista gondolkodás, amely megjelenik a törvényhozásban: az abortusz-, a sterilizációs-, a drogliberalizációs törvényekben, stb., tehát szinte a halál bűzét lehet érezni a parlamentekből, ahol a mi pénzükből fizetett emberek hozzák meg a halál kultúrájának törvényeit. Ezt az Egyháznak fel kell ismerni, és a korszellemmel szemben is élnie, haladnia kell.

– Hogyan tapasztalja, milyen a fiatalok fogékonysága a lelki, vallásos életre? Hiszen nagyon sok alternatíva létezik a keresztyén életmód mellett.
– Szerintem a fiatalok minden jóra fogékonyak. Az idősek gyakran mondják, hogy a fiatal minden rosszra kapható. Mindkettő igaz, mert a fiatal különösen nyitott, érdeklődő, nagyon működik benne a biológia, mindent kipróbálna, megkóstolna, de az a tapasztalat, hogy minden szépre, amit hitelesnek gondolnak nyitottak. Éppen ezért érzem nagyon-nagyon károsnak a magyarországi média tevékenységét, hiszen libertinista értékrend szerint működve, naponta több mint hárommillió magyarnak közvetíti a vibráló mozgó, érdekes, de szellemileg igénytelen, és tudatbeszűkítő, agymosó, manipuláló műsorokat. Sokan ráérnek, otthon vannak, az internet, a TV előtt könnyen leragadnak a színes műsorok előtt, és így nagyon könnyen eljut mindenfajta élet és értékellenes szellemiség a szívekbe, gondolkodásokba. A fiataljaink, gyerekeink ezért is vannak veszélyben, mert árad rájuk ez az élveteg, hedonista szemlélet. Ugyanakkor nagy globális gondokkal küzd az emberiség, és ezt is meglovagolva megfélemlítik az embereket, ezért sokan a bódulat felé mennek: ital, drog, internet függőség, stb. Fájdalomcsillapítást, örömérzést keresnek, és ezt az Egyháznak is komolyabban kellene vennie, és sokkal profibb médiamunkát kellene folytatnia. De a nagy esély és lehetőség mégis az Isten igéje, amely él és erős, és ezért kell az egyházaknak és gyülekezeteknek megújulni, mert ahol egy viszonylag egészséges helyi közösségi élet folyik, mint pl. itt Panitban is, ott a fiatalok átélhetik a teljes személyiségüknek megfelelő pozitív életet, lehetőségeket, s így nem lesz szükségük bódulatra, illetve nem lesznek könnyen manipulálhatóak.

– Mit üzenne a ma embere számára?
– Az ember alapvetően lelki és szellemi lény. Testünket is gondozni, szeretni kell, de az ember nem csak ösztönlény, jószág, hanem emberségének lényege, hogy spiritusz van bennünk. Ezért olthatatlan vággyal keresi az ember élete értelmét és célját. Gyakorlatilag erről szól a filozófiák, vallások világa, és tulajdonképpen a mai materiálisnak tűnő utazások, utak, tévutak is erről szólnak, hogy az ember keres. Szent Ágoston is megfogalmazta visszagondolva régi életére, hogy „Istenem nyugtalan a mi szívünk, míg benned békére nem talál”, és ez tény. Mivel nem csak spirituális lények vagyunk, hanem teremtett lények is, a teremtővel való kapcsolatunkban élhetjük meg igazán emberségünket, és fejlődhet ki a személyiségünk, így találhatunk rá életünk értelmére. Ezért van szükségünk az Istennel való személyes kapcsolatra. Arra jöttem rá az elmúlt években még intenzívebben, hogy amit a Biblia említ, hogy az emberek legyenek szentek, hívők, jó gyerekek, ez annyit jelent, hogy ha szentek, hívők vagyunk, akkor töltjük be igazán hivatásunkat és küldetésünket, találjuk meg emberségünket, és akkor leszünk igazán normális emberek. Akkor leszünk normális, édesapák, édesanyák, fiúk lányok, nagyszülők, tanárok lelkészek, utcaseprők, orvosok, színészek, bármik, tehát a keresztyén hit gyakorlatilag helyre állít minket. Hasonló ez ahhoz, mikor a tömlőt ráhelyezzük a csapra, és a víz átmegy rajta kimosva a szennyet, a port, és ekkor a tömlő azonnal betölti a küldetését. Így csatlakozhat rá életünk Isten szeretetére, szavára, igéjére, és átmosódik, megtisztul a tudatunk, szemünk ragyogóvá lesz. Nem maradunk magunk körül forgó, önző és egyre szomorúbb és reménytelenebb emberek, hanem átmegy rajtunk Isten személye, mi magunk is felújulunk, másokat is felüdítünk, és így találjuk meg a teremtettségben kapott rendeltetésünket.

– Köszönöm a beszélgetést, Isten áldja meg további munkáját!