Az örökmozgó evangélikus lelkész élete

Szeverényi János evangelizációs és missziós lelkészként mozgékony, színes életet él, magát a kereszténységet is ilyennek tartja. „Kreatívan, szeretettel kell a világ számára áldássá lenni. Fontos, hogy a templomból kilépve is keresztények maradjunk, ott, ahol éppen helyt kell állnunk” – vallott az Istenben való lét alapjairól az evangélikus lelkész.

Szeverényi János Békéscsabán született tizenkét gyermekes családban, utolsó előttiként. Szülei hívő, templomba járó emberek voltak, de ahogy a lelkész is vallja: „Fontos, amit elődeinktől látunk, de a hitbe nem lehet beleszületni. Isten családjához csak újjászületéssel lehet kapcsolódni.” Ezt ő még húszéves kora előtt megtapasztalta. Ady szavait hívta segítségül, így emlékszik vissza erre: „Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” Azzal, hogy átélte Isten szeretetét, egy új világ, egy másik dimenzió nyílt meg előtte. Ifjúsági közösségekbe került, szeretetotthonokba járt, átérezte azt, hogy az embernek keresztényként aktív, cselekvő életet kell élnie. Rövid idő elteltével feladta addigi jól jövedelmező és sikerekben is gazdag fotós hivatását, s lelkészi pályára lépett, így tudván legjobban szolgálni az Urat. A teológia elvégzése közben is mozgalmas életmódot folytatott, főként az akkori „földalatti” élet keretei között. Eljutott egyebek mellett Csángóföldre, terjesztette a magyar irodalmat, és építette a kapcsolatokat a külhoni magyarokkal. Itthon evangelizációkon, különböző ifjúsági megmozdulásokon vett részt. Az egyetem elvégzése után egy Békés megyei gyülekezetben munkálkodott hat évig. A rendszerváltás idején Isten egyértelmű hívását elfogadva Budapestre jött, ahol bekapcsolódott a világ egyik legnagyobb ifjúsági szervezetének, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület itthoni munkájába, mint szervezőtitkár. Ifjúsági csoportokat, foglalkozásokat, konferenciákat szerveztek Magyarországon, Erdélyben és Kárpátalján, továbbá szerkesztője lett a Vezess című újságnak is. A kilencvenes évek közepén – immár négygyermekes családapaként – újabb fordulat következett be életében. Az eddigi mozgékony, sok utazással járó évek után egy statikusabb, más jellegű feladat várt rá. Elfogadta a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség hívását, ahol vezető lelkész lett, majd egy év elteltével esperessé választották. Gyülekezeti lelkészként elsősorban arra törekedett, hogy a kereszténység templomon kívüli, mozgalmi jellegét is hangsúlyossá tegye a közösségben. Kórházi látogatásokat, betegápolást, különböző gyülekezeti munkacsoportokat szervezett. A nagy felelősséggel járó esperesi hivatása alatt mindenekelőtt az egyes gyülekezetek lelkészeit igyekezett lelkileg és anyagilag is támogatni. A cselekvő kereszténységet ebben az időszakban leginkább az utcai szociális munkában találta meg. Heti egy alkalommal a VIII. kerület sikáto­rait járva igyekezett segíteni, ott, ahol szükség volt rá.

Erről a szolgálatáról és a tanulságról így vall: „A keresztény embereknek nemcsak a lelki gondozás a feladata, hanem tartalmilag is meg kell közelíteniük a gondban lévőket, és meg kell próbálni a lelki bajok kiváltó okát megszüntetni. A testté lett szellem összetartozik és összefügg, a lelki gyógyulás tehát fontos, de van olyan nyomorúság, amikor az ember nem tud lelki életet élni. Fontos, hogy ne pusztán a lelki gondok megszüntetésére koncentráljon az egyház.” Szeverényit 2003-ban megválasztották a Magyarországi Evangélikus Egyház evangelizációs és missziós lelkészének. Mindig is úgy vélte, hogy számára a mozgékony, tenni akaró életforma az ideális, minthogy nézete szerint a kereszténységnek is alapvetően ilyennek kell lennie. Évente mintegy nyolcvan gyülekezetbe jut el, programokon vesz részt, prédikál, előadásokat tart. Egész Magyarország területén tevékenykedik, de Kárpátalján, a Felvidéken, Erdélyben és a szlovéniai magyarok köreiben is többször megfordult már. Ezeken kívül újságot is szerkeszt, és ő az evangélikus rádiómisszió igazgatója. Részt vesz a cigány-, börtön-, kórházi és ifjúsági misszióban, támogatja ezeket, és segít a koordinációjukban. A Szentlélektől kapott belső erőforrás segítségével úgy végzi szolgálatát, hogy az egyben kedvtelés és öröm is számára. A lelkész szerint fontos, hogy a gyülekezetek nyitott, befogadó közösséggé, családdá váljanak, ahol a tagok egymást kiegészítve tudnak a tízparancsolat örök, egyetemes emberi értékei szerint élni.

Magyar Hírlap Online, 2010. június 2.

http://www.magyarhirlap.hu/hitelt/az_orokmozgo_evangelikus_lelkesz_elete.html