A szívünket Isten úgy teremtette, hogy lángoljon

Beszélgetés Szeverényi János országos missziói lelkésszel

– Lelkész úr a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze. Mi az Ön munkája, feladata?
– Egyházunk 2005. évi törvényében ezt olvassuk: „Az evangélizációs és missziói munka országos irányítása, szervezése, koordinálása az országos evangélizációs és missziói lelkész feladata.” Rövid, velős, általános meghatározás. Gyakorlatban ez sok mindent jelent.
Gáncs Péter püspöktől vettem át három évvel ezelőtt a szolgálatot. Meghatározó volt számomra, az, amit ő elvégzett hat esztendőn keresztül.
A Missziói Bizottsággal, az Evangélikus Missziói Központtal és a Rádiómisszióval együtt végzem munkámat. Szervezünk országos, kerületi, megyei – és gyülekezeti evangélizációt, missziós napot, ill. hétvégét. 2005-ben 54 alkalommal jártam gyülekezeteinkben, de alkalmanként vállalok más felekezetekben (katolikus, református, baptista, metodista) is szolgálatot meghívásra.
Missziós konzultációt, konferenciát tartunk Piliscsabán évente. Segítem lehetőségeim szerint az induló és már meglévő munkaágakat, pl. cigány-, férfimisszió, alkoholbeteg-mentő és rádiómisszió. Ez utóbbi munkám is hangsúlyos, hiszen tizenkét országos és helyi rádiónak adunk rendszeresen műsorokat, kiadunk hanganyagokat (CD, kazetta), működtetjük honlapunkat: http://misszio.lutheran.hu név alatt.
Évente négy lakalommal, 7 ezer példányban kiadjuk a Híd magazint, amely több síkon segíti a missziói munkát.
Nagy igény mutatkozik kiadványainkra: könyvek, füzetek és a remélem mindenütt jól ismert missziós szórólapok széria, amely 28 témában jelent meg 1/2 millió példányban.
A felekezetközi missziós munkának is részese vagyok többek között az Evangéliumi Aliansz, az Ökumenikus Tanács, az Apológia Alapítvány és a Szentírás Szövetség keretében.
Határainkon túl élő magyar testvéreink felé rendszeres a szolgálatunk, elsősorban Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján, de kapcsolataink vannak Délvidékkel és a Nyugat európai magyar evangélikusokkal is.
Hittestvéreimmel együtt vezetem az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) munkáját és az Útitársak missziós bibliaórát.
Mindezek mellett akad szép számmal személyes lelkigondozói beszélgetés is.

– Milyen megoldást tartana szükségesnek, hogy egyházunk kiürülő templomai jobban megteljenek, és a lelki-közösségi élet elevenebbé váljon?
Európában átalakulóban van az egyház. A konstantini modell, amelyben a keresztyénségnek politikai, gazdasági és esetleg katonai dominanciája volt, végleg meg fog szűnni. Csak az élő, hitvalló, közösségi életet kialakító gyülekezetek, egyházak maradhatnak fenn. Fel kell adni a lelkész – és épületközpontú gondolkodást. A lelkész szerepe továbbra is meghatározó kell, hogy legyen, de csak munkatársak bevonásával, képzésével képzelhető el a jövő gyülekezeti munkája. Épületeket, első helyen itt a templomokra gondolok, csak ott szabad megtartani, ahol ki is használják azokat. Stratégiai szempontból döntőnek látom a lelkészképzés ügyét. A gyülekezetépítés szempontjából a teológiai liberalizmus megbukott Nyugaton. Attól nem jut senki hitre, ha a lelkész hitbeli kétségeivel vagy érdektelen, unalmas beszédeivel traktálja a gyülekezetet. A szívünket Isten úgy teremtette, hogy lángoljon. Ahol a lelkészek és gyülekezeti tagok forrón szeretik az Urat és embertársaikat, ott van élet, misszió, evangélizáció.

– Mi az Ön véleménye azoknak az állásfoglalásával kapcsolatban, akik szerint a lelkipásztoroknak kizárólag egyházi ügyekkel kell foglalkozniuk?
– Akit Isten lelkészi szolgálatra hívott el, annak ott kell hagynia a „halászatot”, hogy felszabaduljon a teljes idejű „emberhalászatra”. Kis gyülekezetben is, az elkötelezett vezető megtalálja a munkát, amely kitölti teljes idejét. Személy szerint én képtelenségnek tartom, hogy maradna másra is ideje. Ismertem olyan lelkészt, aki több néprajzi tárgyat gyűjtött magának, mint hívőt az üdvösségre.
Az is igaz, hogy a kommunizmusnak nevezett korszakban egyes helyeken olyan nehéz volt a megélhetés, hogy kénytelen volt a lelkész polgári munkát is vállalni, hogy nagy családját el tudja tartani.
Manapság nagy veszélynek tartom, ha egy lelkipásztor pártok holdudvarában vállal társadalmi szolgálatot. A római katolikus egyház ezt jól csinálja; náluk papok nem lehetnek aktív politikusok, mert ezzel megosztanák a rájuk bízott közösséget. Az evangéliumnak pártok feletti üzenete van, de ez nem jelenti azt, hogy az Igéből tájékozódva ne lehetne karakteres véleménye bárkinek is a körülötte lévő világról.