Ők is testvérek és nem mind magyarok

Hogyan lesz az átokból áldás a gyakorlatban?

A harminc éves lelkésznek mindene megvolt: szép család, nagy gyülekezet, egészség. Kollégái belevaló, vicces atyafinak ismerték.
Egy reggel mégis megírta a búcsúlevelet, letette hivatala asztalára és elindult a Trabant kombival, hogy teljes sebességgel egy szembejövő kamion alá hajtson.
Isten angyalai mégis tovább vitték őt Erdélyből egy magyarországi lelkészkonferenciára. Estére ért Berekfürdőre, valaki éppen hirdette az evangéliumot.
Leült a hátsó sorba fáradtan, szkeptikusan, és akkor valami történt: Isten szava elérte a már hat éve szolgáló lelkipásztor szívét.
Az igehirdetőnek súlyos terhei ellenére – meghalt a felesége, ő maga pedig nyirokrában szenvedett – volt valami olyan többlete, ami a vendégnek minden külső látszat ellenére hiányzott.
Eltűnt körülötte minden, a kollégák, környezet, de még a prédikátor is, csak Isten és ő maradt. A Teremtő újat kezdett a hitetlen pásztor életében. Az istentisztelet után beszélgetett és imádkozott az igehirdetővel az Úr elé roskadva, és megváltozott minden.
Most már neki is megvolt az, ami annyira hiányzott korábban.
Az első szeretet tüzével tért haza. Úgy néztek rá, mint valami csodára, de többen értetlenkedtek is. Megtérő lelkész? Hát eddig ki volt?
A feszültségek miatt támadt helyzetben fegyelmit kapott és hét évre büntetésül az elrománosodott Zsil völgybe, a Retyezát környékére került.
Öt templom tartozik hozzá, háromnak már fedele sincs, „zöld fa nő a torony tetejébe”.
Négy gyülekezetben csak egy-egy magyar református hívő él. Nekik is prédikál minden vasárnap.
„Problémás” lelkészt nem hívnak más gyülekezetek vendégszolgálatra, egy mégis akadt, de méteres hó esett és nem tudott elindulni. A parókián maradt pásztor kesergett: Uram, egy gyülekezet szívesen látna engem, oda sem tudok eljutni. És akkor az ablakon keresztül meglátott két nagydarab, román mócot, akik őt keresték: Frátre Miklós, jöjjön hozzánk a Vaskapun túlra és hirdesse nekünk az evangéliumot. A tizenhét éves Dáciával elindultak
Ó- Románia területére. Azóta is gyakran jár hozzájuk, kultúrházakba, hideg templomokba; és százak várják, hallgatják. Sokan ennek sem örülnek. Most, amikor októberben találkoztam vele, éppen egy újabb vizsgálat folyt ellene.
Isten szava megtörte az átkot. Így válhat áldássá az „ellenség” számára is a megtért ember.
Most ő kérte püspökétől, hogy hosszabbítsák meg még hét évvel „büntetését”.
Soli Deo Gloria!

Híd, 2007/4.