Fókusztéma: Ige
Isten igéje Istentől érkezik és megszólít, megítél, felzaklat, kétségbe ejt, szíven üt, megvigasztal, teremt, táplál.
„Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt!” (5Móz 30,12–14)
„...beszéded megelevenít engem.” (Zsolt 119,50)
„A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,63)
„Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással.” (1Kor 2,13)
„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)
„Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,18)
Teremtő igék, amelyekre ma is szükségünk van:
„Legyen világosság!” (1Móz 1,3)
„Térjetek meg.!” (Mk 1,15)
„.megbocsáttattak a te bűneid.” (Mk 2,5)
„Leányka, neked mondom, kelj fel!” (Mk 5,41)
„Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,43)
„Elvégeztetett!” (Jn 19,30)
„Békesség nektek!” (Jn 20,21)
„Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,22)
Isten igéje nem elmélkedés, meditálás, előadás, saját élményeink, látásunk, teológiánk ismertetése. Mindezek nem fölöslegesek, de tudnunk kell különbséget tenni az emberi és az isteni szó között.
Az igét lehet kérni, kívánni, szomjazni. Nincs hatalmunkban. Akkor is és ott is megszólal, ahol nem várnánk és gondolnánk.
A sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az az emlő, amely téged táplált! Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lk 11,27-28)
Híd, 2020/1.