Beszélő képek
Szeverényi János fotóival
Milyen címet adnál a képnek?
A mecseknádasdi temetőben készítettem ezt a fotót. Feltettem a Facebookra a fenti kérdéssel.
A számtalan válaszból néhányat közlünk.
Határok – Scholz Éva
Fél lábbal a sírban – Veczán Pálné
Úti célok – H. Kovács Judit
Utánpótlás biztosítva – Szép Attila
Részeg sofőrök és megrészegült sírkövek – Virágh Sándor
Múlt és jelen – Gazda Katalin
Akik sietnek, és akiknek már megállt az idő – Andaházy Emese
Hová visz az utad? – Hutzler Henriette
Válaszúton – Delbridge Judit
Pipacs a sírokon – élet a halálon… – Draskóczy Lídia
Út szélén a halál – Tasi Gábor
Halálos iramban – Gável András
Memento Mori – Barta Aladár
Perspektíva – Harsányi Béla
Tudod ki vár az út végén? – Simon Vali
Itt nyugszik Mász Kálmán, többet nem mászkál mán, eleget mászkált mán – Makai Ica
Fájó múlt, rohanó jelen – Gáspár Katalin
Mi már nem sietünk – Cserna Gábor
Útban hazafelé – Czakó Zsuzsanna Dorina
Örök mozgás és örök nyugalom – Rovó Gyöngyi Eszter
Életen innen és túl – Vámos Béla
Nem mindig az egyenes út a legjobb – Visky István
Jövés-menés – Édes Ákos
Úton – Trási Edina
Jövünk és elmegyünk – Gál Ildikó
Távlatok – Csernák Éva
Jobb, ha lassítasz – mi is siettünk – Szász Tibor András
A gyorshajtók hamarabb nyugszanak meg – Horkay László
Híd, 2023/3.
------------------------------------------
 |
 |
| Híd, 2022/3. | Híd, 2022/1. |
------------------------------------------
2019/2.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2019/1.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2018/4.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2018/3.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2017/4.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2017/3. szám.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2017/2.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2017/1. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2016/3. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy felvidéki temetőben láttam ezt a szobrot. Így ábrázolták a házasság isteni rendeltetését: „lesznek egy testté” (1Móz 2,24)
Hattyúk tava – történet három képben
Szőlőhegyen
2016/1. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nő a sötétség... Falragasz egy pesti mozi mosdójában
***
Változó idők. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) omladozó székháza Budapesten
***
Önkéntesek vágják hajléktalanok haját a budapesti Deák téren
***
Keleti pályaudvar, 2015 augusztusa
2015/4. szám
------------------------------------------------------------------------------------------------------
Luther szobra Wittenberg főterén. A szobor felirata magyarul: Erős vár a mi Istenünk. Két srác beszélget az emlékmű tövében. Ők mit tudhatnak a város híres emberéről? Eljut-e hozzájuk az egyház? És ha igen, érthető, fogható, meggyőző-e üzenete? Tudják-e a maiak, hogy Isten valóban erős vár, biztos menedék a bajban, az élet viharaiban?
***
1483. november 10-én született Luther. Másnap megkeresztelték az eislebeni Szent Péter és Pál templomban. 1946-tól Lutherstadt Eisleben a városka neve, a templom pedig más néven Taufkirche, azaz keresztelő templom. Egész életében fontos volt számára a keresztség: „Meg vagyok keresztelve!" – A templomban kialakítottak egy bemerítőmedencét, megtartva a keresztelőkutat is.
2015/3. szám
------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ő Steve, egy angliai missziói lelkész.
Évekkel ezelőtt meghívott a metodista egyház Angliába. Ebben része volt egy valamikori nyírségi leánynak, aki valamikor az általunk szervezett ifjúsági konferencián tért meg. Brigi ma metodista lelkész Angliában.
Az útikönyvben azt olvastam, hogy az angolok kimértek a vendégekkel szemben. Annál inkább meglepett, amikor ez a lelkésztestvér maga által sütött tortával és lebilincselő kedvességgel fogadott. Megmutatta a bábokat, melyekkel a televízióban missziós műsorokat készített. A plakáton is ő szerepel.
Egy alkalommal felekezetközi úrvacsorán vettünk részt. A gyülekezet tagjai egymásnak adták a kenyeret. Ő úgy nyújtotta át nekem az Úr testét, hogy folytak a könnyei. Tekintetében benne volt minden, amit a megváltásban kaptunk.
2015/2. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2015/1. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kukorica a betonon
Olyat már láttam, hogy betonrésből kinő a fű vagy virág, de igazi kukorica, terméssel együtt…?
A kép Magyarfaluban készült. A legkeletibb magyarlakta település, túl a történelmi Nagy-Magyarország határán, Moldvában. A faluban mindenki beszél magyarul, de például Petőfit, Orbán Viktort nem mindenki ismeri. Ez igazán Románia. Itt az oktatás, de az egyházi élet is csak románul folyhat. Ide menekültek a madéfalvi veszedelem után az erdélyi székelyek.
Itt, ebben a betonjárdán is kukoricatermő házban nőtt fel Iancu Laura József Attila-díjas költőnő. Jó néhány könyve jelent már meg, de nem minden rokona tudja azt elolvasni magyar nyelven. (Iancu Laura verseit és egy írását is közli lapszámunk.)
A fénykép növényt szemlélő szereplője Bakay Péter evangélikus lelkészünk, cigánymissziós referens, aki korábban egy évet töltött a gyimesi pásztorokkal, azóta rendszeresen visszajár a Gyimesbe és Moldvába.
Kedves Olvasó, ez a kép azt üzeni, hogy tartsuk számon egymást! „Minden magyar felelős minden magyarért” (Szabó Dezső). Hit, remény és szeretet által a lehetetlen is lehetségessé válhat.
2014/4. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
A városligeti platán és a perzsa varázsfa példája
A Városligetben készítettem ezt a fotót.
Korábban ilyet még nem láttam: két önálló ág összenőtt. Botanikus barátom megmagyarázta a jelenséget:
„Ahogy a szél fújja a fákat, ahol összedörzsölődnek, sebződnek, ott sebszövet alakul ki, mely összehegeszti a két részt. Ha levágnánk az eredeti ág eredési pontját, akkor a szomszéd rész tartaná életben. Van olyan növény, a perzsa varázsfa, ahol sok száz egyed így összenő, és az erdő »egy testté« lesz. A külön egyedek között is lesz tápanyagáramlás. Így jöttek rá eleink az oltás technikájára.” (Kerényi-Nagy Viktor)
Így van ez a mi emberi kapcsolatainkban is – családban, gyülekezetben, társadalomban – „sebződünk”, és jó esetben a két rész „összehegesztődik”.
Lehetséges olyan folyamat például az egyházban, mint a perzsa varázsfaerdő egy testté alakulása? A növényvilággal is üzen nekünk a Teremtő.
Kis kép: perzsa varázsfa; Kerényi-Nagy Viktor
2014/3. szám
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jézus és Lenin
Napi hírek témája lett az elmúlt hónapokban Ukrajna, és a hozzá tartozó Kárpátalja. Nem volt ez mindig így. A diktatúra idején még csak-csak szóba került Erdély és Felvidék, de a nagy szovjet birodalom nyugati csücskében élő kétszáz ezres magyarság tabunak számított. Ezt a fotót első utam idején, 1990-ben készítettem a beregszászi tanács épületében. Az utolsó szovjet év volt ez, még rubel volt forgalomban.
Több órás, sok megállós határátkelésünk volt Záhonynál. Rossz utak, teljes sötétség, zuhogó eső. Hajnalban érkeztünk meg a beregszászi református lelkészhez. Mivel a legtöbb egyházi épületet elvették, az éppen kiürült tanácsházán tartottuk meg az első keresztyén ifjúsági vezetőképző napunkat. Még Lenin-kép alatt, de már az igazi megváltóról, Jézusról szólt a tanúságtétel. Akkoriban húsz lelkész látott el nyolcvan gyülekezetet, ma nagyjából száz lelkipásztor szolgál száztíz egyházközségben. Életem nagy ajándéka, hogy szerény szemlélője és segítője lehettem ennek a folyamatnak. A képen látható Dani Eszter és Gonda László református teológiai hallgatók és Dieter Reitzner (gitárral) az osztrák KIE főtitkára. Eszter azóta a Zsinat missziós osztályának a vezetője, Laci teológiai tanár lett.
2014/2. szám