Beszélgetés Alexander Faludyval

Faludy György költő unokájával találkoztam egy angliai kisvárosban, aki anglikán lelkészként szolgál. Ennyi elég volt ahhoz, hogy megkérjem egy interjúra.

Hol születtél, kik a szüleid?
Portsmouthban születtem, Anglia déli tengerpartján. Szüleim mindketten középiskolai angol irodalom tanárok voltak. Apám 2010-ben elhunyt, anyám még mindig Portsmouthban él az angol nagyapámmal és két hatalmas ír farkaskutyával együtt (Daisy és Tokaji).

Milyen volt a kapcsolatod Faludy Györggyel?
Őszintén csodáltam őt, de a személyes vonzereje ellenére nehezemre esett magam közel érezni hozzá. Ez gyakran előfordul a különösen tehetséges emberekkel. Oroszlánrészt vállaltam a centenáriumi ünnepségek szervezésében, és a kapcsolatépítésben, eszmecserékben azon ösztöndíjasokkal, akik az ő életével és munkásságával foglalkoznak.

Milyen volt a gyerekkorod?
Otthon támogató közegben éltem, de az iskolában nem találtam a helyem: elég erős diszlexiám van, és a helyi iskola nem volt túl megértő. A dolgok sokkal jobbra fordultak, miután bentlakásos iskolába mentem.

Tizenhat évesen kezdted az egyetemet, az elmúlt kétszáz év legfiatalabb cambridge-i hallgatójaként.
Igen, így van. 9 és 11 éves korom között leérettségiztem angol irodalomból, majd 12 és 15 éves korom között szereztem diplomát. Ezután Cambridge-ben teológiát és művészettörténetet hallgattam alapképzésen, majd Oxfordban a teológiai mesterképzést is elvégeztem, ahol a reformáció korának egyháztörténetére szakosodtam.

Nem volt furcsa egyetemre menni ilyen fiatalon?
Bizonyos szempontból az volt, de az egyetemi és lelkipásztori ellátó rendszernek köszönhetően kiválóan gondoskodtak rólam, és a szoros kollégiumi közösségben könnyű volt barátokra szert tenni. Lelkésszé avatásom óta nagyon kedves része az életemnek, ha régi kollégiumi barátaim esküvőjén prédikálhatok, vezethetem a szertartást és keresztelhetem a gyermekeiket.

Tudnál esetleg mondani valamit a hitbeli utadról?
Apám zsidónak született, római katolikusnak keresztelték, és a Kanadai Egyesült Egyházban (protestáns) konfirmált, mielőtt elfordult a vallásgyakorlástól. Anyámat anglikánnak nevelték, de később ő is felhagyott a templomba járással. Olvasott nekem bibliai történeteket, és sokat beszélgettünk a vallásról, de inkább olyan szempontból, hogy az angol irodalmat jobban értsem. Változás a bentlakásos iskolai években történt. A Milton Apátságban nem gyakoroltak nyomást senkire, de nehéz lett volna úgy szeretni az iskolát, hogy közben a vallásos életét nem szeretjük. Idővel azon kaptam magam, hogy mind többet és többet tudok a hitvallásból istentisztelet alatt, és örömmel mondom azt. Két kiváló lelkész beszélgetésre való nyitottsága szintén segített.

Volt megtérés élményed?
Esetemben ez egy fokozatos felébredés volt, de például egy konfirmációs órai látogatás a helyi anglikán ferenceseknél mély benyomást tett rám. A szerzetesek rengeteget dolgoztak hajléktalanokkal és drogfüggőkkel, miközben erősen fegyelmezett ima- és közösségi életet éltek. Ezt megelőzően voltak kétségeim az egyházhoz való csatlakozással kapcsolatban. Az után a nap után úgy éreztem, nem tarthatom magam távol egy olyan testtől, amelyben ennyi jó jelenik meg.

Mi a helyzet a lelkészi hivatással?
A kérdés akkor kezdett el motoszkálni a fejemben, miután Tizennégy évesen elolvastam Luther néhány munkáját egy történelmi esszéhez. Tizenhat évesen kezdtem komolyabban gondolni rá. Ezután mégis más dolgokkal kísérleteztem. De mialatt ezeket az ösvényeket próbálgattam, végig jelen volt bennem egyfajta nyugtalanság, ami csak akkor múlt el, amikor elkezdtem a lelkészképzést.

Hol volt ez?
A mirfieldi College of the Resurrection-ben, a West Yorkshire megyei Anglikán Monostorban. Nagyon szórakoztató volt szerzetesek közt élni, mintha az embernek rengeteg hóbortos bácsikája lenne. A Feltámadás Közösség szerzeteseinek hosszú történelme van. Bátor politikai szerepvállalásukról ismertek, melyet az apartheid idején tanúsítottak Dél-Afrikában. Nagyon inspiráló közeg volt számomra.

Számodra kicsoda Jézus?
Elsődlegesen karizmatikus rabbi tanító, akit Máté evangéliumából ismerünk. Jézus ironikus, vitatkozó, őszinte, együttérző és elkötelezett egyszerre. Nem menekülhetünk attól az értelmezéstől, hogy amit a történelem során a tanítványaitól kért, arra kér ma téged és engem is.

Van a teológiának olyan részterülete, ami különösen érdekel?
A publikációim javarészt az angol egyháztörténettel kapcsolatosak. Mostanában kezdett el érdekelni közelebbről az eklézsiológia és a dogmatörténet. Az ökumenikus párbeszéd is egyre inkább érdekel, főként az anglikán–evangélikus, ezt nagyon fontosnak tartom.

Szerinted a Nyugat jelenleg elutasítja az egyházat?
E felől semmi kétség. A templomba járó emberek száma Angliában 1960 óta évtizedenként megfeleződött. De egyre többen látogatják az angol egyetemi kápolnákat, az új generáció számára hirdethetjük az evangéliumot, ami boldogabb jövőben való reménykedésre ad okot.

Mi a helyzet az anglikán egyház belső válságával, a női püspökökkel, szexuális erkölccsel kapcsolatban?
Egyháztörténészként nehezemre esik olyan időszakot feleleveníteni, amikor az egyházban nem volt valamiféle belső válság. A válság nem feltétlenül rossz. Amit jelenleg tapasztalunk az anglikán egyházban, az egy lehetőség számunkra, hogy a Szentlélek és az Írás vezetése alatt belátást gyakoroljunk.

Milyen terveid vannak?
Jelenleg lelkészként a második szolgálati helyemen vagyok, ahol a megbízatásom 2013-ig szól. Talán egyetemi lelkészként fogok dolgozni később. 2014-ben Magyarországon lesz egy ökumenikus, anglikán–evangélikus konferencia, amit természetesen szintén nagy örömmel várok.

fordította: Szeverényi Máté

Névjegy
Született: 1983. február 9.
Foglalkozás: anglikán segédlelkész
Állampolgárság: brit és magyar
Tanulmányok
1998–2001: Peterhouse College, Cambridge (teológia és művészettörténet)
2002–2004: Lincoln College, Oxford (teológia)
2005–2008: College of the Resurrection, Mirfield (teológia)
Munkahelyek
2007: tanársegéd, University of Leeds
2008–2011: segédlelkész; St. Paul’s Church, Whitley Bay (Newcastle)
2011–: segédlelkész; Willington Team Egyházközség (Newcaslte)

Híd, 2012/1.