Templomból kocsma, raktár, uszoda, múzeum

Több mint hetven éve Isten hivatalosan halott Moszkvában. Az 1917-es forradalom idején Moszkvában ötszáznál több templom, katedrális, kolostor működött. Húsz év sem kellett és csupán néhánynak maradt nyitva a kapuja. A legtöbbet lerombolták, vagy sorsára hagyták, düledezve álltak. Sztálin, a kiugrott papnövendékből lett harcos ateista egész városrészeket romboltatott le, helyükre sivár, embertelen stílusú parkokat, lakónegyedeket építettek. Az 1930-as évek végére csaknem minden templomot bezártak. Az egész Szovjetunió területén talán, ha száz templom maradt meg funkciójában.

1941-ben, amikor a németek támadtak, Sztálin szemérmetlenül a nép vallásos érzületére apellált. Megnyittatott húszezer templomot! Hruscsov 1959-től aztán újra bezáratta ezeknek felét, tehát tízezret. Így lettek templomokból kocsmák, múzeumok, uszodák, börtönök, raktárak. Leningrádban egy régi evangélikus templomot is uszodává alakítottak át. A templomhajóba úszómedence, a szentélybe trambulin került, az oldalsó padok lelátóként szolgáltak.

 Néhány éve Kárpátalján szolgáltam egy tömött templomban. Harminc évig zárva volt, hivatalosan évtizedekig megszűnt az egyházi élet. Mielőtt a helyi kolhoz vezetői visszaadták a kulcsokat, a teljes berendezést összetörték és a templom közepére egy kupacba hordták.
Ma már Moszkvában is 130 újra megnyitott templom van. Sokfelé saját kezdeményezéssel maga a lakosság kezdi el a helyreállító munkát. Vakolnak, harangot öntenek, imádkoznak. Keresik azt a bizonyos „halott” Istent. Vagy talán fordítva? A hetven éves fogság után maga a Jó Pásztor gyűjti össze a szétszórtakat.

VEZESS! – Keresztyén ifjúsági vezetők lapja, 1995. I. negyedév, 18. szám