Előszó A zsidó nép, az evangélium és az ígéretek című tanulmányfüzethez
A zsidó nép, az evangélium és az ígéretek című nyilatkozat világos tanítás.
Erre és ilyenre van szüksége Isten népének. Lucifer, a „fényhozó” nagyobb tudással és intelligenciával rendelkezik, mint a legképzettebb „írástudó” teológus. Igyekszik – sokszor sikerrel – mindent relativizálni, alaposan összezavarni a lényeges kérdések körül, mint Jézus személye, a megváltás, az evangélizáció, misszió, egyház.
Az ismeret- és lélekhiány szélsőségekbe, zavaros elképzelésekbe taszítják a jó szándékú keresztyéneket is. Szükség van arra, hogy előítélettől mentesen gyűjtsünk információkat az egyház történetéről, és kérjük Isten Szentlelkének vezetését a tiszta látáshoz, ami alapja a cselekvésnek.
Úgy látom, hogy két szélsőség terhelte és terheli le ma is a zsidóság és az egyház kapcsolatát. Az egyik vonal, amiről írnak norvég testvéreink, a teológiai tévedésből fakadó és történelmi, politikai, szociológiai okokra visszavezethető egyoldalúság, mely szerint általában a zsidók elutasítják Jézust, mint messiást. Helyettük a pogányokból megtérteket választotta az Isten, elvetve a zsidó népet. Tudjuk, hogy Jézus, tanítványai és az első gyülekezetek tagjai zsidók voltak. Az egyházban mindig voltak zsidó származásúak. Ez a folyamat a mai napig sem szakadt meg a történelmi hibák és bűnök ellenére sem.
A másik szélsőség Izraelt és a zsidókat idealizálja, érinthetetlenné teszi, mintha nekik nem lenne szükségük a törvényre, evangéliumra, megtérésre. Isten országa nélkül minden ember és nép elveszett állapotban van, nem tölti be a Teremtőtől kapott mandátumot, azzal visszaél, és ítélet alatt van. A zsidóságnak is van felelőssége abban, hogy többségük nem fogadja el Jézust.
Évekkel ezelőtt egy fórumon két tételt hangsúlyoztam: 1. aki keresztyén nem lehet antiszemita; 2. a keresztyének tartoznak Jézussal és az evangéliummal a zsidóságnak.
Egy előadótársam, keresztyén lelkész, visszautasította második állításomat, azzal az érvvel, hogy a holocaust miatt az egyház nem hirdetheti az evangéliumot a zsidóságnak, legfeljebb bocsánatot kérhet és vigasztalhatja a megbántottakat. Ez utóbbit nem tagadva, mégsem adhatjuk fel az evangéliumhirdetés szolgálatát, hiszen erre parancsunk van.
A konferencia utáni napon felhívtak telefonon budapesti Jézusban hívő zsidó testvéreink és megköszönték előadásomat, hiszen ők is így lettek messiáshívővé és lettek az üdvösség örökösei.
Kiadó: Gisle Johnson Intézet, Budapest – 2008.