Életté vált bennem az ige
Baranyi József Nagyváradon született, hitre jutása, megtérése megváltoztatta az életét. Keresztyén előadó, médiaszakember. Monte-Carlóban az evangéliumi Trans World Radio munkatársa volt. Németországban is élt, 1987 óta pedig az Egyesült Államokban, de az év jelentős részét Magyarországon tölti.
Megszervezte az 1908-ban kiadott Károli-Biblia szövegének számítógépes legépelését azért, hogy szerkeszthető legyen a szöveg. Több évi munkával elkészítette hozzá a kétezer oldalas konkordanciakönyvet, később igemagyarázatokat is, hogy az olvasók kortörténeti, teológiai segítséget kapjanak az értelmezéshez.
Aktív tagja, alapítója több szervezetnek, köztük a Protestáns Média Alapítványnak és a Veritas Kiadónak. 2002-ben Károli Gáspár-díjjal tüntették ki.
Hogyan jutottál hitre? Oszd meg az olvasókkal édesapád és édesanyád történetét is!
A budai várban nőttem fel, nem messze az evangélikus templomtól. Édesapám katolikus volt, édesanyám református. Egy barátom révén én mégis az evangélikus templomban kötöttem ki. Abban az időben Sréter Ferenc volt ott a lelkész. Ebben a közösségben nyáron ifjúsági táborokat szerveztek Biatorbágyon.
Az egyik ilyen táborban tértem meg 1957-ben. Egészen addig, amíg személyesen meg nem érintett az evangélium, meseszerűek voltak számomra a Bibliából ismert történetek. Biatorbágyon értettem meg, hogy nekem személyesen Istennel van dolgom, egyszer majd meg kell állnom előtte számot adni az életemről. Tizenhárom évesen tisztában voltam azzal, hogy nem állhatok meg az egyetlen igaz Isten előtt, el fogok kárhozni. Miközben ezek a lehangoló gondolatok foglalkoztattak, bevillant, hogy de hiszen Jézus azért halt meg, hogy elszenvedje az én bűneim büntetését. Amikor ez a szívemig hatolt, annyira betöltött az e feletti öröm, hogy úgy éreztem, Jézusnak szeretném szánni az egész életemet. A szüleim nem fogadták kitörő örömmel a hírt. Édesapám attól félt, hogy fanatikus leszek, és veszedelmet hozok rájuk. Fekete bárány lettem a családban. De ez nem tartott vissza.
Abban időben működött Monte-Carlóban egy keresztyén rádióállomás. Három éven keresztül magnetofonfelvételeket juttattam ki hozzájuk, misszionáriusok segítségével. Úgy éreztem, hogy ennél fontosabbat nem is csinálhatnék. Az egyetem elvégzése után főállásban szerettem volna folytatni a szolgálatot. Ez akkor azt jelentette, hogy el kell hagynom az országot.
Mielőtt elindultam, sikerült elérnem, hogy édesapám végre meghallgasson. Addig mindig elutasított, ahányszor csak megpróbáltam beszélni neki az evangéliumról. Kényszeredett beszélgetés volt, de később kaptam egy levelet apámtól, amelyben ezt írta: „Fiam, minden nap hallgatlak téged”. Nem hallgatott meg, amikor mellette voltam, de ezer kilométer távolságból naponta megtette. Az egyik legutolsó levelében ezt írta: „Fiam, ma már tudom, hogy neked volt igazad”. Isten nyolcvankét évesen tudta másik vágányra állítani az életét.
Édesanyám még sokáig ellenállt Istennek. Sok nehézség volt az életében, és abban a gyülekezetben, ahol felnőtt, a lelkész egy iszákos ember volt, így nem volt jó benyomása a keresztyénségről. Emellett úgy érezte, a megtérésemmel elveszít engem.
1997-ben látogatóban voltam nála. A szobában földön fekve találtam. Fel akartam segíteni, de azt mondta, hogy előbb hallgassam meg. „Te tudod, hogy egész életemben Isten ellen harcoltam. Most tanúja lehetsz annak, hogy leteszem minden fegyveremet.” Sajnos két hét múlva el kellett búcsúznunk tőle, de abban az utolsó két hétben egy megváltozott, teljesen új személyt ismertem meg benne. A korábban szúrós tekintetű, ellenálló ember egy békés tekintetű, szeretetteljes édesanya lett.
Látva az életedet, érezhető, hogy ez nem átmeneti érzelmi fellángolás, hanem Jézus vezetett egy életen keresztül. Mi ennek a titka?
Isten kegyelme nem csak megtartotta az életemet, hanem kibontakoztatta. A Bibliában találtam mindig választ az életem kérdéseire.
Hogyan olvasod a Bibliát?
Minden reggel imádsággal, bibliaolvasással kezdem a napot. Fontosnak tartom, hogy egy-egy nagyobb részt olvassak el egyszerre. Készítettem Jézus beszédeiből hangfelvételt is, hogy hallgathassam, miközben a napi tevékenységeimet végzem. Az ige „magunkba szívása” többféle módon történhet. A lényeg, hogy tegyük ki magunkat az ige hatásának.
Mi a Károli Gáspár-féle fordítás jelentősége?
Ha van könyv, amire rámondhatjuk, hogy a nép könyve, akkor az a Károli-Biblia. Annak idején, amikor kevesen engedhették meg maguknak, hogy könyvet vásároljanak, ez volt az egyetlen, amit még az egyszerűbb családok is igyekeztek megvenni. A gyerekek abból tanultak olvasni, írni, tehát a jelentősége a magyar nép életében minden más könyvét felülmúlja.
A 2022. nyári Ez az a nap rendezvényen több tízezer példányban kiosztott Jézus-Biblia mögött a te kiadód áll. Ennek a szövege nem az archaikus Károli-féle szöveg.
Az 1908-as revideált Károlihoz képest ebben már nem szerepelnek a régies kifejezések. Szükségesnek tartottam, hogy mi is becsüljük meg ezt a régi fordítást, de igazítsuk a mai nyelvezethez. A németek és az angolok is revideálták a Luther-Bibliát és a King James-Bibliát, annak ellenére, hogy német és angol nyelven is vannak már újabb fordítású Bibliák.
Miben látod a Trans World Radióban végzett szolgálatod jelentőségét?
Tudtam, hogy nem csupán egy gyülekezeti közösséghez szólok, hanem egy ország, sőt az ország határain túl valamennyi magyarul beszélő ember a hallgatóságom. Nem használhattam a felekezetemben megszokott „kánaáni” nyelvezetet. Olyan szavakkal kellett beszélnem, amelyeket mindenki megért. Az üzenetet kellett továbbadnom a mai kor nyelvén.
Hogyan tartottad a kapcsolatot magyarországi vagy kárpátaljai emberekkel?
Húsz éven keresztül a levelezés volt a hallgatókkal való kapcsolattartás módja. Sok ezret meg is tartottam az 1970–1980-as évekből. A levelekben megnyilatkozó személyes életek bemutatják annak a kornak a társadalmát. Egyszerű emberektől, egyetemi tanároktól, katolikus paptól, baptista prédikátortól, mindenféle embertől kaptunk visszajelzést.
Biztosan emlékszel meglepő, komoly történetekre.
Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor egy asszony arról írt, hogy öngyilkos akart lenni, kiment a konyhába, hogy kinyissa a gázcsapot. Bekapcsolta a rádiót, csak azért, hogy egy kis háttérzaj legyen, és a mi adásunk hangja jött be. Öngyilkosság helyett ez az asszony megtért.
Amikor ezt a levelet megkaptam, rohantam az igazgatóhoz és lelkesen elmondtam, hogy mi történt. Erre kivett az íróasztala fiókjából egy másik levelet, ami Dél-Amerikából érkezett a dzsungel mélyéről, amelyikben ugyanilyen történetet írt le valaki, akit a spanyol nyelvű adásunk ért el.
Más hasonló leveleket is kaptunk, például egy börtönőrtől, aki azt írta magáról, hogy ő egy gonosz ember volt. Egyszer elővette a pisztolyát, az ég felé lőtt és azt kiabálta, hogy „Isten, ha ott vagy, lelőlek!”. Ezt az embert is el tudta érni az evangélium üzenete. Mi csak tettük a dolgunkat, nem láttuk a hallgatókat, de Isten Szentlelke elvégezte a maga munkáját a rádióhallgatók szívében.
Lelkészekkel, püspökökkel is alakult személyes kapcsolatunk. Egy egészen extrém példa volt, amikor Japánból kaptunk levelet. Akkor a főmérnökünkhöz szaladtam ezzel a hírrel, hogy Japánban is hallgatnak bennünket. Erre ő elővett egy térképet, és megmutatta, hogy a Magyarország felé sugárzott rövidhullámú adásaink kétszeres, háromszoros ionoszférán való visszaverődés után juthattak el Japánig. Ez a levél egy magyar jezsuita szerzetestől érkezett, aki ott élt.
Közeledve a nyolcvanadik évedhez, kérek, beszélj a mai szolgálataidról!
A húszéves rádiós munkám után indult be a könyvkiadói szolgálat, melynek során konkordanciát (szószedetgyűjteményt a Bibliához), bibliamagyarázatot és újonnan revideált Károli-Bibliát adtam ki. A konkordancia jelentősége, hogy segítségével kikereshető minden olyan bibliai hely, ahol a keresett szót megtaláljuk, és ezeket végigolvasva világossá válik, hogy azt a szót hogyan, milyen értelemben használja a Szentírás.
Rádióadásokat is készítek. Nemrég fejeztem be háromszázhatvanöt reggeli áhítat felvételét, vágását. Sokszor még olvasni sincs ideje az embereknek, szükségesnek láttuk, hogy hanganyag is készüljön ezekből a rövid kis áhítatokból.
Az évek során több ezer oldalasra nőtt azoknak az írásaimnak a száma, amelyeket szeretnék majd megjelentetni.
Hogyan gondolsz a halálra, eszedbe jut-e időnként?
Mindig úgy tekintettem, hogy minden, ami itt történik, csak bevezetése annak az öröklétnek, ami következik.
Jézus személyén kívül mely bibliai szereplők vagy igék voltak számodra fontosak az életed folyamán?
Ábrahám, aki annak ellenére, hogy sok forduló volt az életében, mégis példa. Azok a változások, amelyek az ő életében történtek, hogy Isten használni tudja őt, minták arra nézve, hogy az én életemben is milyen változásoknak kell történnie.
A Példabeszédek könyvéből fontos számomra a következő ige: „Az ember elméje terveli ki útját, de az Úr igazgatja annak járását” (Péld 16,9). És ennek újszövetségi paralelje: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket” (Fil 12,2).
Az én dolgom, hogy jól tegyem a feladataimat, az utolsó szó pedig Istené.
Az interjú meghallgatható az Evangélikus Missziói Központ honlapján, a rádió/interjúk menü alatt.
Híd, 2023/2.