Elidegenedés vagy új etika?
A minap hallottuk a híradásokból, hogy Angliában háromezer „lefagyasztott” embriót akarnak elpusztítani. Talán többen nem is sejtettük, hogy van ilyen – nagyon is megkérdőjelezhető – lehetőség az ember kezében. Milyen dermesztően fantasztikus helyzeteket produkál a hideg értelem, az Isten nélküli „tudás”. A felelőtlen emberi manipuláció következtében az embrióknak megfoganásuk óta nem volt kihez, mihez odasimulni. Elidegenedve, megfagyva tárolták öt évig, és most anyagiakra hivatkozva megölik őket. Van-e ennél nagyobb magány? Az emberi elidegenedésnek, elhidegülésnek az oka, hogy az ember elidegenedik Istentől, az Élet forrásától.
Tudjuk, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedekben több millió magzat nem születhetett meg. „Elidegenítették” őket az élettől.
Nem magányosságra teremtett minket az Úr. Szeretetből szeretetkapcsolatra álmodott és teremtett minket. Elengedni kezeket büntetlenül nem lehet. Az ember magányossá, védtelenné válik, amikor elidegenedik, eltávolodik Örök Társától. Ennek következtében meghasad az ember és ember közötti kapcsolat is. Káin története is ezt példázza. A következmény pedig a szétesés és a félelem. Hazánkban súlyos gond a magány és a félelem.
„Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” (Mt 24,10–12) „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók.” (2Tim 3,1–3)
Mint látjuk, nem egy mai magyarországi szociológiai felmérés eredményét írtuk le, hanem az apostol 2000 évvel ezelőtti próféciáját. Sajnos a prófécia és a mai valóság közel került egymáshoz.
DE NEM KELL ENNEK ÍGY LENNIE ÉS ÍGY MARADNIA! Ma is csak a radikális megtérés segít.
Szokták mondani, hogy olyan vezetése van egy országnak, amilyet megérdemel. A történelem tanúsága szerint minden kultúra, minden birodalom és ország összeomlott, amely nem számolt Istennel és az Ő törvényével.
Magyarországnak az élő Istennel számoló, az Igét mécsesként elöl tartó vezetőkre van szüksége! Akik éneklik: „Isten áldd meg a magyart!” – tudják-e kihez kiáltanak? Valóban kell-e még a magyarnak Isten? Vagy csak áldás Isten nélkül? Az pedig hogyan lehetséges? A magyarságnak meg kell térnie, mert különben belepusztul az istentelenségbe, közöttük társadalmi, politikai vezetőknek is, de az egyháznak is, hogy SÓ, KOVÁSZ és VILÁGOSSÁG legyen. Legfőképpen pedig Krisztussal együtt kenyérré és áldozattá kell lenni.
Evangélikus Élet, 1996. augusztus