Jézus a családban – Nincs gyermekem

Magyarországon gyermeket ritkán rabolnak. Egy ország izgult együtt heteken át egy gyermekért, akit egy presszó elől loptak el. Utólag kiderült, hogy egy gyermeket hiába váró asszony vetemedett erre a döbbenetes cselekedetre. Régóta szeretett volna gyermeket, de nem lehetett. Egyszer csak terhes lett. Úszott a boldogságban, mígnem közölték vele, hogy NINCS gyermeke, csupán álterhes. Végső elkeseredésében, szinte szédülten magához vont egy idegen gyermeket.

Ismertem egy másik új-házas fiatalasszonyt, aki néhány hónap házasélet után úgy érezte, nem lehet gyermeke és ököllel verte saját hasát, magát értéktelen meddőnek kiáltva ki, pedig már az új élet ott csírázott belül. Még a kilencedik hónap végén, a szülés napján is bizonytalan volt afelől, hogy igazi terhessége van-e.
Ez a két szélsőséges eset jutott eszembe, amikor megkaptam a felkérést a cikk megírására. Én magam sokgyermekes családba születtem, és nekem is több gyermekem van, de talán tudok valamit segíteni azoknak, akiknek fájó seb életükön a gyermek hiánya.

Sokan nem tudják, hogy több esetben lehet segíteni. Számtalan egyszerű, vagy bonyolultabb fizikai, biológiai okról lehet szó. Venni kell a bátorságot, és el kell menni megfelelő szakorvoshoz. Több olyan esetről is tudunk, amikor a foganás a feszült vagy beteg lélek miatt nem következett be. Amikor örökbe fogadtak egy gyermeket, szinte heteken belül megfogant a saját gyermek is. Olyan családokról is tudunk a Bibliából és a mai életből is, amikor éveken keresztül imádkoztak gyermekért és hit által, Istentől valóban megjutalmaztattak. Ismerek egy családot, amely hét évi ima és várakozás után már az ötödik gyermeknél tart.

De azt is tudjuk, hogy olyan házaspárok is élnek, akik mindezeket megpróbálták, és mégsincs eredmény. Életüket talán ezért értéktelennek tartják. Tudjuk, hogy a hiányt nem szabad felületesen megideologizálni vagy megkrisztianizálni. A természetes, Istentől kapott „menetrend”, a szerelem, házasság, és gyermek. A földi élet így teljes.
De azt is tudjuk, hogy AKIK AZ ISTENT SZERETIK, AZOKNAK MINDEN JAVUKRA VAN. Még a nehéz is. A kegyelem ereje abban van, hogy a legnagyobb veszteségből, vereségből is lehet nyereség, győzelem. Az Isten a rosszból is ki tud hozni jót, csak figyeljünk rá, csak az legyen a legnagyobb vágyunk, hogy Isten velünk és bennünk legyen. Ha Isten velünk, kicsoda vagy micsoda ellenünk?

Ismerünk olyan családokat, ahol Isten helyén a gyermek van. Bálványozás folyik. Ennek sok szomorú következménye van. Vagy vannak ugyan gyermekek, de nincs szeretet, nincs áldás, mert Istent kizárják. Gondoljunk a Házi Áldás igazságára. De ismerünk olyan „gyermektelen” házaspárokat is, akik befogadnak Jézus nevében sok „kicsinyt”, akár úgy, hogy örökbe fogadnak néhányat, de úgy is, hogy segítenek sok embertársukon.

Akár lehet saját gyermekünk, akár nem, kérjük Istent, töltsön meg bennünket szeretetével, hogy áldáshordozók és -továbbadók lehessünk.

Evangélikus Élet, 1991. június