„Nyisd meg szádat a némáért!”
Egy szabad ember a misszióban

1979-ben a szűk levegőjű Evangélikus Teológiai Akadémián voltam elsőéves hallgató. Akkor ismertem meg Géza bácsit egy „hétfő estén” a Thököly úti lakásban. Isten országának jelenvalósága volt tapasztalható ezeken az alkalmakon: élő ige, evangélizáció, tanítás, imaközösség, mindez a kultúra, politika és felekezetköziség összefüggésében.

Németh Géza hirdette a minden ember felé való felelősséget: csak Krisztus és mai követei tudnak segíteni az elnyomás alatti egyházon, az Isten nélkül élő világon, a határon túli magyarságon, a szekták karmaiban vergődőkön és a szenvedélybetegeken.

Az általa szervezett alkalmakon sokakkal lehetett találkozni: szegények és gazdagok, értelmiségiek és munkások, hívők és szenvedélybetegek együtt éltek át egy különös közösséget, egységet. És szőtte a Lélek a nagy hálót emberekből, eszmékből, szeretetből. Amikor azt sulykolták nekünk az egyházban, hogy a Szentlélek csak mederben működik, akkor láttam egy szabad embert a szolgálatban.

Egyszer segítettem neki bevásárolni a szilasligeti hétvégére. Úgy lépett be a húsboltba, mint aki az élő Isten rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Kitárta az üzlet ajtaját, és hangosan, hogy mindenki hallja, köszönt: „Áldás, békesség!” Ez nekem rendkívüli módon tetszett.

Négyes csoportokban utaztunk a moldvai csángókhoz az ő szervezésében és áldásával. Ez akkor izgalmas eseménynek számított. A mi csapatunkban volt két katolikus, egy metodista és én, az evangélikus. Közel harminc éve már ennek, de minden kicsi részletre emlékszem: a határátkelés feszültségére, a tizennégy gyermekes csángó családra, a szeretettel adott csorbalevesre, amelyben a szegénység miatt csak só és hagyma volt, a Gyimes völgyében tartott esti áhítatokra.
Vittük a gyógyszert, a könyvet, a jó szót. A határon kifelé negyven könyvet vettek el tőlünk a vámosok, de még így is szép számmal maradt az összecsavart hálózsákokban.

Fontosak voltak Géza bácsi tanításai az egyházról, annak romlásáról és megújulásáról. Egyik szilasligeti erdei sétánkon meglátott egy autóroncsot, megállította a menetet, és ott helyben tartott egy kiselőadást az egyházról, amely olyan állapotban van, mint ez az autó, de amely Krisztus által feltámadhat, megújulhat.

Később megkért, hogy segítsek a „destruktív kultuszok” elleni küzdelemben. Prófétaként látta ezt a feladatot is. Mennyi támadás érte emiatt is! Írtuk a cikkeket, úgynevezett szektakonferenciákat szerveztünk, gondoztuk, tanácsoltuk a bajba jutott családokat.
Pert is akasztott az egyik közösség a nyakunkba. A Markó utcai bíróságon – a mellettünk, illetve a vallási csoport ellen tanúskodó szülőt hallgatva – a velünk szemben ülő vallási vezetők felé emelte fenyegető kezét, és így kiáltott: „Ördögök, adok a kopasz fejetekre!” A bíró rendre utasította, de meg nem állíthatta. Tőle hallottam először ezt az igét az Írásból: „Nyisd meg szádat a némáért!” (Péld 31,8)

Teli volt ötletekkel, tervekkel: alakítsatok karikákat, kis közösségeket, legyetek apostolok! Mentünk is szerte az országban, és evangélizáltunk.

Egyszer Erdős Esztert és engem meghívott egy, a békési pünkösdi gyülekezetben rendezett csendesnapra. Szinte minden hallgatója kezében ott volt a Biblia. Olvastatta velük a jézusi szavakat, a jajkiáltásokat. „Jaj nektek, karizmatikusok!” – egészítette ki a felsorolást. Ugyanakkor hallelujázva, tapsolva köszöntötte parókiáján az egyik „szentlelkes” idős lelkipásztort.
A békési alkalmon többen megtértek. Felhívott engem is a színpadra, hogy imádkozzam a lélekben elindultakkal.

Hazafelé utazva megálltunk egy parkban, és a tüzes evangélista, aki előbb a halálból az életre hívta meg hallgatóit, most mint egy boldog gyermek szaladgált, és gesztenyével dobált minket. Nem dobtam vissza; ma már megtenném.

Hiszem, hogy az örökkévalóságban folytatjuk a szent játékot a mennyei „segítő barátok” „karikájában”. Ott már nemcsak „hétfő esti gyertya” fog égni, hanem látjuk a Bárányt színről színre (Jel 21,22–27).

Evangélikus Élet, 2009. 3. szám

(A fenti írás megjelent Tűz-láng-pár című Németh Géza (1933–1995.) református lelkészre emlékező kötetben. Kiadó: Dunamelléki Református Egyházkerület Budapest, 2008.)