Néhány gondolat Andorka Eszter halála kapcsán
A világi sajtóból is értesülhettek sokan, hogy néhány hete otthonában megölték Andorka Eszter 32 éves evangélikus lelkésznőt. Egy veszprémi férfi, kábítószer hatása alatt követte el iszonyú tettét. A lelkésznő korábban is segítette sok más rászorulóval együtt az elkövetőt.
Egy testvérünk, aki közelről ismerte Esztert, tette fel a következő kérdéseket: Akkor most segítsünk embertársainkon vagy sem? Ha Andorka Eszter valósította meg a krisztusi magatartást, akkor mi csak olyan „szoft” módon követjük Krisztust? Mi az, hogy mártír? Vannak-e az egyháznak hivatalos mártírjai, ha nem, miért? Megalapozott-e az a saját magamnak hozott magyarázat – kibúvó – hogy nekem gyermekeim vannak, „nekik” kell féltenem magamat, amikor nem engedem be lakásomba a hajléktalanokat? Mit kezdjek Jézus azon felszólításával, hogy hagyd el mindenedet, ha követed őt?
Súlyos, komoly kérdések. Szinte naponta döntenünk kell, hiszen csak ki kell lépni az utcára, máris elénk kerülnek a szegények, a bajba jutottak. Segíthetünk-e mindenkin? Vannak olyanok is, akik maguk tehetnek rossz helyzetükről vagy egyenesen a „balek” segítőkre építik életüket.
Eddigi karitatív munkám tapasztalataiból (pl. két éven keresztül voltam a VIII. kerületben szociális munkás) szűrtem le a következő megállapításokat.
Isten egymásra bízta az embereket. A keresztyéneknek különösen is nagy feladatot adott. Jézus azonosította magát a rászorulókkal.(Mt 25,31–46). Az ige alapján segíteni kell személyválogatás nélkül. Lásd Albert Schweitzer, Teréz anya, Batthyány László és mások életét. Nem tudunk mégsem segíteni mindenkin. Isten nem vár el tőlünk lehetetlent. Nem vállalhatja fel egy keresztyén az összes nyomorult ügyét. Jézus sem tette. Nem mindenkinek dolga segíteni pl. a drogosokon, iszákosokon, lelki betegeken. Életveszélyes területek ezek. Vízi mentő sem lehet mindenki. Hiszem, hogy Isten elhívja munkásait ezekre a területekre. A sokszor működő rögtönzések, ösztönös tettek mellett ezeken a területeken szükség van képzésre, szakmaiságra. A segítőknek felkészülteknek kell lenni, ismerniük kell a gondozottak és a maguk határait. Ezért általában van néhány aranyszabály, amit be kell tartani a hatékony munka érdekében.
- Nem elég a lelkesedés (volt olyan, akit Jézus hazaküldött), szükség van elhívásra és felkészülésre.
- Általában minimum két segítőnek kell jelen lenni munka közben. Jézus kettesével küldte ki szolgálatra tanítványait. Józsefvárosi családsegítő irodában egy kliens székkel ütötte volna le kollégánkat, ha nem akadályozzuk meg. Magánszférába nem lehet beengedni a rászorulókat. Nem lehet megadni a lakás címét, telefonszámát. Ennek sok oka van. Egy ponton túl nem kötődhet a rászorult a segítőhöz. A segítő felel saját és családja életéért is.
- Minden segítő hivatásban élőnek (orvos, lelkész, szociális munkás) tudnia kell a határokat.
A szabályok betartása mellett is bármikor kerülhetünk veszélyes, akár életveszélyes helyzetbe is. Gondolhatunk itt egy valamikori kelenföldi lelkészre, akit egy instabil idegrendszerű férfi lőtt le az irodában és utána végzett magával is. Igen, az élet veszélyes üzem, az elkötelezett krisztuskövetés közben számolnunk kell veszteségekkel is. Az elkötelezett keresztyén szolgálat sokszor átlépi az ún. normális határokat. A krisztustörténet lényege a határátlépés: a védett, tiszta mennyből belép a Megváltó a bűnös világba, vállalva a kiszolgáltatottságot is. Hányszor átlépte Jézus a szigorú szokásokat, törvényeket az emberért? Hányszor visszaéltek jóságával? Az áldozatos életbe bele lehet halni. Krisztus belehalt a szeretetbe. De csak az Isten vezetésében szabad átlépni a határokat. Jézus is szinkronban volt az Atyával. Csak a Mester és a tanítvány tudhatja, hogy volt-e engedély. Ez igaz Pál apostolra, Savonarolára, Huszra, Bonhoefferre, Molnár Máriára és Andorka Eszterre is.
A mártír szó nem csak azokat jelöli, akik életüket adták Krisztusért és az ügyért. A mártír szó azt jelenti: tanú. Nem mindig könnyű eldönteni, hogy éljek vagy haljak Krisztusért. A lényeg, hogy vezetés alatt legyek, azt tegyem, ami az Atya akarata. Itt nem lehet sablonokban gondolkodni. Isten a ráfigyelőknek megadja, hogy mi a dolguk, feladatuk. Nem szabályokról, szép elvekről van szó, hanem indulatról, belső állapotról, hivatásról és küldetésről.
Kelenföldi Hírlevél, 2003. tavasz